Századok – 1933

Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546

[71] \ BAROKK ZENE ÉS KI RUC NÓTA. 549 kell forgatnunk Káldy kiadványait. Átírásai önkényesek, szabad feldolgozások, a Rákóczi-kor autentikus emlékei közé nemcsak későbbi dalokat vegyített, de minden valószínűség szerint — mint Thaly is — saját műveit is becsempészte. Rákóczi szabadságharcának katasztrófája után a nép féltő kegyelettel ápolta, szent hagyományként őrizte -— hite szerint — a bujdosók ajkán egykor felcsendült — kuruc dalokat, melyekben nem „kuruc zenészek", de a nép névtelen muzsikusai sírták el örök fájdalmukat. A kurucok dalai nem csupán későbbi, írott feljegyzésekben, mint Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz Énekében (1813) és egyéb melodiáriumokban maradtak fenn,1

de a cigányzenészek eleven tradícióiban is. A kései feljegyzés természetesen éppen olyan kevéssé lehet hiteles, mint a szájhagyomány vagy a hangszeres tradíció : folyton ingadozik. A kuruc művészet, zeneileg nem homogén, de érzésvilágát a kuruc harcokból kisugárzó nemzeti energiaforrás egységessé érlelte. Nem tudjuk azonban megállapítani még hozzávetőlegesen sem, mennyi a kuruc zenében a tulajdonképeni kuruc korszak alkotása, mit vett át az előző időből és főként mennyit adott hozzá az utána következő kor. Fel kell kutatnunk, közzétennünk s összehasonlítanunk a kuruc zene írott forrásait s egybevetnünk az eddigi, túlnyomólag kétes hitelességű publikációkkal. Szembenéznünk a sok nehéz, szinte megoldhatatlan problémával : a dallamok etnikai származásának, összetételének, formálódásának, az idegen hatásoknak kérdésével, a meghamisított és szakszofonba oltott tárogató organografiai eredetével, hangszerföldrajzi elterjedésével, a Rákóczi-induló mítoszával stb. Az élő népzenével való (Pest, 1872) közzétette a Nosza hajdú firge varjú kezdetű nótát, melynek Erdélyi Hajdú Tánc címet adott. Káldy dallamot keresett hozzá Pálóczi Horváth Ádám gyűjteményében, s a Telekes bocskor gyöngyös kapca melódiáját írta a szöveg alá, mely így a Thalyféle címmel szerepel (A régibb s újabb magyar táncokról. Budapest, 1896). Ezek után természetesen T. Brediceanu oláh folklorista a prágai népművészeti kongresszuson az önkényesen összeütött Erdélyi Hajdú Táncról kijelenti : elle est d'origine transylvaine et nommément sicule mais elle a dans sa mélodie quelque chose aussi de valaque. (Art Populaire. Travaux Artistiques et Scientifiques du I. Congrès International des Arts Populaires. Prague. 1928. Tome II. Paris, 1931. 133. 1. Lásd még V. Branisce : Musica si dansuri le romani in veacuvile XV. u. XVII. A. XII Societatea pentru fond de teatru roman Bucurescu 1908), ami annál mulatságosabb, mert a kérdéses dallamon szláv hatás érzik. 1 L. Horváth János kitűnő összefoglalását : A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Budapest, 1927. 92—106. 1.