Századok – 1933

Pótfüzet - BOTÁR IMRE: Forgách Ferenc emlékiratainak kritikája 529

53 Г. BOTÁR IMRE. [50] I. A leghíresebb humanisták közül való a német SI idanus.1 A német protestáns választófejedelmek megbízásából írta művét, azzal a célzattal, hogy az ő schmalkaldeni szövetségüket a császárral szemben igazolja. Sleidanus személye háttérbe szorul, memoárszerű részei nincsenek könyvének s látszólag objektív. De csak látszólag. Elfogultsága ugyanis a tények kiválasztásában nyilvánul meg. Az ő művészete a jó ügyvédéhez hasonlóan, abban mutatkozik, hogy mindig csak a tényeket sorolja fel, de ezeket úgy választja ki s úgy csoportosítja, hogy bár egyenkint megtámadhatatlanok, egészükben mégis tendenciózus képet szolgáltatnak. Műve azért volt becsült sokáig, mert megbízói felhatalmazták oly akták közlésére, amelyeket a nyilvánosság máskülönben nem ismert volna meg s csak a XIX. században a levéltárak megnyíltával lettek eredetijükben hozzáférhetők. Viszont sok mindenről hallgatott, sok aktát nem közölt, olyanokat, amelyek az ő és megbízói tendenciájának nem feleltek meg. Ma a műnek, mint aktapublikációnak a becse már megszűnt, ma csak akkor volna értékes Sleidanus, ha más is volna benne : tudósítás Németország és az egyház akkori állapotáról, továbbá, ha tárgyalná az eszmék fejlődését, a népies mozgalmak okait, irányát stb. Ilyen dolgokkal azonban a XVI. század történetírása nem foglalkozott, mert ezekről aktái sem szóltak.2 Forgách az olasz Jovius művét (Historiarum sui temporis libri, 1550) is ismerte, mint Sörös megállapította.3

Jovius volt az első jelentékeny historikus, aki belátta, hogy a közönséget egyes országok történeténél jobban érdeklik az egész világ újdonságai, nevezetesebb eseményei. Ezért kortörténeti művében nemcsak a keresztény Európára terjeszkedett ki, hanem a törökökre és az észak-afrikai kalóz-államra is. Abban Jovius sem tért el a többi humanista történetírótól, hogy célja volt művével a közvéleményt befolyásolni meg-1 Műve : Commentarii de statu religionis et rei publica® Carolo quinto Caesare, 1555. Strassburg. 2 Ilyen értelemben bírálják Sleidanust újabban : M. Ritter : Studien über die Entwicklung der Geschichtswissenschaft. (Hist. Zeitschrift 1912 (109. k.) 284. l.j. — E. Fueter : Geschichte der neueren Historiographie, München u. Berlin, 1911. 200.1. —Franz Schnabel : Deutschlands geschichtliche Quellen und Darstellungen, Leipzig, 1931. 272. 1. mondja : Die Objektivität Sleidans ist nichts als eine aus der Natur des Humanisten und der Methode des Diplomatikers sich ergebende Selbstbeherrschung. Seine Tendenz zeigt sich mehr durch die Auswahl, die er trifft. 3 Forgách F. kortörténelmének pécsi kézirata. Pannonhalmi évkönyv 1913/14.