Századok – 1933

Pótfüzet - BOTÁR IMRE: Forgách Ferenc emlékiratainak kritikája 529

[51] FORGÁCH FERENC EMLÉKIRATAINAK KRITIKÁJA. 531 bízója, esetleg megbízói érdekében. Sőt e tekintetben még rosszabb volt másoknál. Maga dicsekszik, hogy kétféle tolla van : arany azok számára, akik fizettek, vas azok számára, akik nem fizettek. Rómából, lakóhelyéről leveleket irkált műve megjelenése előtt egyes kiváló emberekhez s kilátásba helyezte, bogy nem fog róluk kedvezően megemlékezni, ha illően nem segélyezik vállalatát. Ez eljárásáért E. Fueter Joviust a mai revolverzsurnalisztáklioz hasonlítja.1 Forgách műve megszerkesztésére Jovius mindenesetre hatással volt. Tőle vette azt a gondolatot, hogy a Commentariiban nemcsak hazai, hanem külföldi eseményekről is tudósítson. Egyebekben kevés jót tanulhatott tőle ; különben is államférfiúi iskolázottságánál fogva politikai érzéke jóval fejlettebb volt, mint Joviusé. Forgách forrásai közé tartoznak még : az olasz Pietro Bizzari műve (Cypricum bellum inter Venetum et Selymum, 1573) a török eseményekre vonatkozólag. Róla azt állapítja meg a modern kritika, hogy nyilvánvalóan gyorsan összeállított műve valódi példája az újságírói iskolának, amelyet Jovius alapított s ő folytatott.2 A franciaországi eseményeket Forgách Serresből vette, aki viszont megelégedett azzal, hogy más, híresebb francia történetírók (mint pl. du Haillan) munkáit népszerűsítette.3 Műve első felében Forgách legfőbb forrása Tinódi volt, akit, mint Bíró Vencelnek már idézett tanulmányából kitűnik, nagyon kihasznált ; itt-ott változtatja csak meg, egyébként sokszor szórói-szóra fordítja vagy kivonatolja. Tinóditól a módszerre vonatkozólag alig tanulhatott valamit ; 1 I. m. 53. 1. — Fr. Schnftbel pedig azt mondja (i. m. 246. 1.), hogy elég az arany és vastollról való megjegyzését tudni, hogy forrásértékével tisztában legyünk. Már kortársa, Brutus is megbízhatatlannak tartotta Joviust (Brutus, Magyar Históriája, Bpest, 1863. II. 194.). Sulica Szilárd : Adalékok Jovius magyar vonatkozásainak forrásaihoz. Bpest, 1907. c. művében ellenben Jovius jólértesültségét védelmezi s különösen levelei alapján elfogulatlanságát próbálja bizonyítani. De hiába, Jovius nézetei nem helytállók mai felfogásmik szerint. Csak egy példát hozok fel. Jovius elmondja (Sulica i. m. 56. 1.), hogy Antigonos király, aki félszemű volt, három festővel festette le magát. Az első hűen festette le, a másik megkerülte a kérdést, fiatalkorában festette le a királyt, mikor még ép volt a szeme (ez tehát hízelgő volt). A harmadik profilban festette le a királyt s így félszeme nem látszott. Jovius nem az első festőt dicséri, hanem a harmadikat s szerinte így kell tennie a történetírónak is. Vagyis a tények elhallgatása megengedhető eljárás. 2 Fueter i. m. 122. 1. 3 Fueter i. m. 143. 1.