Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

504 TÓTH ZOLTÁN. [10] ismeri.1 Tehát ez a fogadalomváltozat a szűkebb értelemben vett német gyakorlattól meglehetősen idegen, miért is inkább a hosszabbéletű Egbert-viszony lat mellett foglalnánk állást, annál is inkább, mert egyrészt a Köln 139. kódex professziója az egyház elsőbbségi igényét mégis kiemeli, mit a Tetralogus nem tesz, s az Egbert-féle hármas praeceptum fentidézett utolsó pontja ugyancsak nem,2 másrészt a formulaszövegek kritikájának igen kényes és bonyolult milieujében a singulare adatok kétségkívül aggodalomkeltők. A királyordó a Waitzfelsorakoztatta valamennyi kódexben császárformula és királynéavatási előírás társaságában jelenik meg ; egyetlen kivétel éppen a Köln 139. kézirat. Ez a különállás, könnyen lehet, hogy a szöveg, illetve a professzió, nem hivatalosan elfogadott voltára utal. Aki azonban ennek ellenére is ezt a kapcsolatot óhajtja elfogadni, mindenesetre bizonyos előnyre tett szert. Tudniillik a Canisius-féle Tetralogus-szö-1 V. ö. Eichmann megjegyzését a XII. század elejéről származó 603. számú wolfenbütteli kéziratról. Die sog. römische Königskrönungsformel. Hist. Jahrbuch 540—541. 1. 2 Aribo mainzi érsek II. Konrád koronázásán tartott beszédének éppen Wipo szövegezésében reánk maradt zárórésze is, mintha az Egbert-féle hármas praeceptum sémáját követné. Egbert (Marténe 599. 1.): A sermo (MG. SS. XI. 260.1.): 1. Ut ecclesia Dei et omnis po- 1. Ut facias iudicium et iuspulus christianus veram pacem titiam ac pacem patriae, servent in omni tempore. 2. Ut sis defensor ecclesiarum 2. Ut rapacitates et omnes ini- et clericorum, tutor viduarum et quitates omnibus gradibus inter- orphanorum. dicat. 3. Et nunc, domne rex, omnis 3. Ut in omnibus judiciis aequi- sancta ecclesia nobiscum rogat tatem et misericordiam praeci- gratiam tuam pro his, qui contra piát, ut per hoc nobis indulgeat te hactenus deliquerunt misericordiam suam clemens et oramus ut illis dimittas pro carimisericors Deus. täte Dei ; quatenus ipse tibi eamdem vicém pro universis delictis tuis dignetur rependere. Látnivaló, hogy szinte keveset mondunk, ha azt állítjuk, hogy a két intélemsor rokon töböl fakadt. Mert csak formai különbség, hogy a sermo második pontjának talán inkább Egbert elseje felel meg s hogy az utóbbi általánosabb hangzású „populus christianus "-a helyett Aribo az özvegyek és árvák ügyét hangsúlyozta. Az utóbbi kötelezettségnek a frank, majd német gyakorlatra nézve jellegzetes voltát hirdető forrásokat összeállítottam volt dolgozatom 187—188 lapjain. Nb. ha Egbert első két pontját összegezve vetjük egybe, a sermo két megfelelőjével, körülbelül teljes gondolategybevágóságot találunk. A német formula parafrazirozását Schreuer (Hist. Viertel -jahrsschrift XIV. 329—366. 1.) ez esetben egészen szerencsétlenül és erőszakoltan próbálta véleményem szerint megállapítani. V. ö. erre nézve a dolgozatom 139. lapjának 2. jegyzetében idézett párhuzamosságokat.