Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

-£17] A „GLADIUS DIVINITUS ORDINATUS", 491 az utóbbi. Ez az, ami hosszúéletűvé vált. Az Egbert-ordó már kizár minden külön világi jelvényátadást, de a kor fejlődésrendje szerint, mikorra elvben a frank birodalom gyakorlata is erre az útra lépett, a szertartásból maga a világi elem kiszorult, mi azonban a világi szimbolumok fontosabb voltát —ismételjük — még huzamosabb időn át nem érintette. A nemegyházi eredetű darabok befogadására, vagy inkább birtokbavételére, úgy látszik, egyenesen a Szentszék adta meg a jelt. A 843-i longobard királykoronázáson kardövezésről olvasunk ; maga a pápa szolgáltatta ki ezt a legjellegzetesebben világi jelvényt, melyet különben Róma éppen nem favorizált. A mindenekelőtt tőle függő császárordókban pl. csak a XII. században bukkant fel a német formula visszfényeképen.Sha a kardot időben legutoljára is,1 a X. század formulaszövegei már az insigniák egész körét magukba olvasztották, egyházi és világi eredetűeket egyaránt. A közös nevezőre hozás különböző módokon történhetett. Láttuk a kontamináltság világos hegeit a Widukind-szertartásban, s a nyomok elsimítását a német formula készítője részéről. De egy valami egészen bizonyos. A X. század óta nem képzelhető külön világi s külön egyházi hatalombaiktatás. Ha Bacon interpretatio naturae-ja a történettudományban egyáltalában alkalmazható, pedig nincs historikus, ki tudatosan vagy önkénytelenül ne élne vele, nem akadhat olyan sem, ki a fentieket végiggondolva, kitartana a szent lándzsa világi átadása s az egyház-kezelte német formula egyidejű exisztálása mellett. Hűbéri investitúrák egy-egy világi jelvény alakjában természetesen ezután is gyakoriak, de ezeknek semmi közük a szuverén fejedelmi hatalom átörökítéséhez. Történjenek bár uralkodói jelvények megküldésével kapcsolatban, még az utódlásra vonatkozó fejedelmi akaratnyilvánítások joghatálya is teljesen elváltozik. A nagybeteg VI. Lajos gyűrűje pl. semmivel sem járult VII. Lajos király kar akteréhez,2 holott kezelik. Hic omnes pontifices sumant galeum et. ponant super caput ipsius. U. o. 598. 1. Korona és sisak egészen kései, XIV. századbeli, összetartozására Yendkívül érdekes magyar (Anjou) hatás alatti adatot, illetve esetet ismertetett legújabban Marjan Morelowski : Korona i Helm. Wilno, 1931. 1—82. 1. 1 Ethelred és Rátold X. századbeli ordoiban megelőzi a koronázást, míg a többi jelvény követi. Tehát egy kész sorozat elé illesztődött „offenbar als spätere Zutat", mint Schreuer irja i. m. 116. 1. 2 Kivételt jelentene IV. Henrik utolsó kard- és gyűrűküldeménye fiához, mert V. Henrik ennek átvételétől számítja az annus regni-t. De ezt nyomban követte a császár halála s a frank dinasz tiában általános szokás volt a koronázás meghatározta annus ordinationis mellett, az uralkodási éveket az előd elköltözésétől keltezni.