Századok – 1933
Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481
492 TÓTH ZOLTÁN. [10] Hebegő Lajost annak idején a Richildis-átadta insigniák de facto beiktatták az uralomba. Azóta a hatalomátadás külső formái meggyökeresedtek és megmerevedtek. Lényeges változások nélkül éltek tovább akkor is, mikorra az örökös monarchia teljes diadala következtében tulajdonképpen az egész koronázási szertartás ünnepséggé vált, mint pl. Franciaországban. S továbbra is a régi egyházi allokúciók hangzanak el, az ú. n. német formula marad használatos a birodalomban is, bár a Hohenstaufok kihalta után a világi elem lassan ismét részt kér a hatalomátadásból, sőt a választófejedelmek világi többsége következtében annak oroszlánrészét is kisajátítja. A változásnak magától értetődően jelentkeztek a vetületei egyes újabb keletű eljárásokban, de ezek sohasem állottak egészen a maguk lábára, s még ha más helytt zajlottak is le, rendre csatlakoztak az egyházi szertartásrendhez, azt csak kiegészítették, s világi jelvényekkel a régieket meg nem tetézve, önmagukban nem lettek hatalomkreáló jellegűek.1 Ennyiben lehetne összefoglalni az ordók kialakulásának vázlatos történetét. Megfontolandó továbbá, hogy nem minden forrás Widukind, nem mindegyik közöl pontos allokúciókat. Az írók jórészéről nem tehető fel, hogy bepillantást nyertek az egykorú formula szövegébe. Azaz igen sok esetben egészen helytelen volna, a szigorúan körülírt személytelen formulaszövegeket pusztán a krónikások sokszor egyéni beszámolói alapján hitelesíteni. A milieuben rejlő érv legalább ilyen fontos és nyomós, ha nem fontosabb. Az előbb tárgyalt esetben pl. pusztán és egyedül Thangmar előadása alapján aligha lehetne a lándzsa-jelvény mindent lenyűgöző voltára következtetni, pedig világosan állítja. Hát még mondatszerkesztéséből (ac deinde etc.) magára a formulára, önálló világi aktusra. Hová jutnánk, ha pl. III. Frigyes koronázási szertartását az általában igen jól értesült Eberhart Windecke szövegéből akarnánk meghatározni. ,,Do bracht man dem Konige ein buch und lass im für was er sweren solt ; und er swur den geistlichen fursten uf daz ewangelium und den weltlichen uf das swert, das keiser Karle vom himmel kam, solichs zu Az eltérés tehát csak látszólagos s ad hoc legfeljebb annyit mond, hogy V. Henrik atyja kidőltével elismerte a korábbi detronizáció jogtalan voltát. 1 V. ö. Schreuer, i. m. 139—141. 1. A világi választók, illetve követeik segédkezéséről az intronizációnál u. o. 148. 1. Franciaországban a Chevalier-kiadta 1274 körüli ordó juttat a világi főuraknak némileg az Egbert-előírásra emlékeztető szerepet. U. o. 178. 1.