Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

490 TÓTH ZOLTÁN. [10] praxisára nézve a fluktuáció kora. Kegyes Lajos detronizálása, majd visszahelyezése alkalmával már a főpapság igen nevezetes szerepet vitt. Nemcsak tudomásul vett és helyeselt, hanem az események alakításában is érvényesítette befolyását. Kopasz Károly pedig 848-ban egyenesen elismerte a felkenés jogforr ás-jellegét.1 Az uralkodóházak siettek támaszt keresni az egyház tekintélyében egyrészt a bizonytalan hűségű alattvalóktól, másrészt az idoneitás elvének, ennek az egyház kezében a legitimitásra nézve oly veszedelmes eszköznek kihasználásától való féltükben. A Meroving-monarchia örökletes volt, elvben a Karoling is az. Utódát és pedig, úgy látszik, elsősorban kardinvestitura alakjában, de az egyháztól eredetileg mindenesetre független aktussal, az előd szokta volt kijelölni. Ezt csak követte, általában minden huzavona nélkül, az egyházi felkenés és koronázás. Ám az egyház őrizte és alkalmilag használta is az idoneitás, a Karolingok uralmát szentesítő, tehát szemükben már megtagadhatatlan, fegyverét, nem egy ellenkirályt részesítve felkenésben. Azaz az örökösödést csak fenntartással ismerte el s csak esetről-esetre tartott ki mellette. Lassanként gondoskodott egyúttal — az új helyzet erre nagyon is megadta a módot — állam jogi szerepe súlyának felfokozásáról, közbenjárása elvi megalapozásáról s mindinkább bevonva azokat az egyházi szertartásba, reátette kezét az uralom világi eredetű jelvényeire is ; egyelőre, bár hallgatólagosan. még azok elsőbbségét is elismerve. Az egységes hatalomátadás, az egységes formuláré a múlthoz viszonyítva, máris az egyház diadalát jelentette, hiszen tulajdonképpen nem volt egyéb, mint az idoneitás szempontjának megállapodott alkalmazása. Az általános sémát, vagy inkább példát, a formulák hazája az angol-szász birodalom szolgáltatta, hol Egbert érsek előírása szerint a még egészen régies összeállítású insignia-sorozatot egyháziak és világiak közösen adták át az új uralkodónak egységes szertartás keretében.2 A lényeges 1 A qua consecratione vei regni sublimitate subplantari vei proici a nullo debueram saltem sine audientia et iudicio episcoporum, quorum ministerio in regem sum consecratus, . . . qui throni Dei sunt dicti, in quibus Deus sedet et per quos sua decernit iudicia . . . mondja az ünnepélyes uralkodói nyilatkozat. Schreuer i. m. 78. 1. 2 Hic omnes pontifices cum principibus dant ei sceptrum in manu (Marténe i. m. 597. 1.) Bizonyára ugyanígy -— közösen — nyújtották át a botot is. Hic datur baculum (sic !) in manu sua. Ezek tulajdonképen világi jelvények s eredetileg a harmadik is az, a sisak t. i. De itt már világosan koronát helyettesít, azért egyedül a püspökök