Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

-£17] A „GLADIUS DIVINITUS ORDINATUS", 489 a szertartást. A később fogalmazott ordókban pedig, melyek kizárólagos egyházi diktandóra készültek (ilyenek az összes kései császárordók), a korona ismét a felkenés tőszomszéd­ságába nyomult s feltétele az aktus lényegét tulaj donképen be is fejezte. A világi eredetű jelvények már inkább csak reminiszcenciák minőségében sorakoztak fel a szigorúan egyházi felkenés és koronázás után. Erre az időre nézve csak­ugyan már a német formuláról is állítható, hogy a két utóbbi tette a lényegét ; ez az a fokozat, mikorra a tényállás, az egy­ház diadala, előtt a szóhasználat is meghajolt. A kései közép­kortól, mint az egyház mindig, a köznyelv is koronázásnak hívta az egész ünnepies eljárást. Ám, ha az egyházi elem felül­kerekedése hosszú fejlődés eredménye volt is, s a formulákon belül különböző időkben más és más volt a viszonylagos szerepe, csak a kezdet kezdetére nézve lehet feltenni, hogy megelégedett volna valaminő, a világi hatalomátadástól elkülönített s annak egyúttal teljesen alárendelt közre­működéssel. Erre a X. századtól nincsen példa, egészen félre­érthetetlen a koraibb időkből is ritkán. Egyetlen kivétel volna a szent lándzsa uralmi korszaka, fenn kell tehát tarta­nom, hogy az elégséges okság elvének szellemében jártam el, mikor ezeket az évtizedeket a tényállást minden tekintetben fedni hivatott Egbert-formulával társítottam. Az egyház szerepe a királyavatásban, az uralom át­hárításában, az erőviszonyok alakulása szerint különböző időkben más és más méretű. Pippin hatalmát nem az egyház­nak köszönhette, de idoneitása elismerését igen. Az egvház leszámolt a reális viszonyokkal, s tekintélyével fémjelezte azokat. Nagy Károly már örökölte a trónt, Róma a császári koronával a címet adta meg a valóságban viselt hatalomhoz. Nem állítható azonban, hogy ezzel az alakulással ízig-vérig meg volt elégedve. Kegyes Lajos uralombalépéséhez az egy­háznak tulaj donképen annyi köze volt, hogy az ünnepé­lyes aktus az aacheni dómban folyt le, de az új császár Nagy Károly rendeletére maga teszi fejére a koronát, és pedig puszta elismeréseül annak, hogy atyja ez alkalommal el­mondott intelmeit megszívlelte volt. ,,Ob recordationem omnium praeceptorum."1 Róma azonban résen állott s a pápa utóbb Lajost még egyszer megkoronázta. Nem kétséges, hogy ez a lépés nem volt hatalomkreáló, de az egyház meg­indult vele azon az úton, mely a szigorúan egyházi hatalom­átadó rendszer felé vezetett. A IX. század a frank birodalom 1 Theganus ; Vita Hludowici imperatoris. MG. SS. II. 591. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents