Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

488 TÓTH ZOLTÁN. [10] a „divinitus ordinatus" karddal kísérelné meg a „totum regnum" átruházását? Thangmar deinde-je éppen nem szükséges, hogy két elkülönített aktust válasszon el egymástól^ a szöveg a végrehajtó tényezők között sem tesz semmi megkülönböztetést. Néhány sorral alább Kunigunda királyné paderborni koronázása leírásakor ugyancsak kettős cselekményről ,,corona et benedictio"-ról hallunk, de ugyan kinek volna kedve a koronázás és benedikcióra vonatkozóan külön formulárét tételezni fel ? Amint az áldás a felkenés fogalmi és szigorúan egyházi természetű párja, úgy felel meg viszonylag a királyné megkoronázása a szent lándzsa férje által történt birtokbavételének, mely utóbbi mellett meg lehetett említeni, hogy a szertartáson egyéb is történt (rite omnibus peractis), de mindenesetre éreztetni kellett, hogy a lándzsa a lényeg, az uralom teljessége. Mit adhatott volna ezután egy külön egyházi szertartás az uralkodónak ? Tulajdon -képen semmit. Ennyire szűkre szorítani a XI. századbeli német egyház szerepét pedig mégsem lehet. A fungáló mainzi érsek mindenekelőtt egyházfejedelem, s ha már kétségtelen volt, hogy a regia potestas-t, az eredetileg világi jelentésű lándzsával kell átadnia, neki s az egész német egyházi rendnek azon kellett lenni, hogy a tulajdonképpeni egyházi aktus, a felkenés, szükségszerű kiegészítője legyen a hatalomátruházó ünnepségnek. Ami annyit jelent, hogy lándzsaátadást és felkenést egybe kellett foglalniok, hogy egy és ugyanazon formulaszövegnek kellett irányítóul szolgálni mindkét cselekmény végrehajtását illetően. Szórói-szóra úgy, mint a Widukind-leírta 936-i aacheni szertartáson tapasztaljuk, mely szintén nem volt egészen egységes szellemű. A világi és egyházi réteg világosan meg volt még benne különböztethető, anélkül, természetesen, hogy a forrásírónak csak eszébe is jutott volna kettős aktusról beszélni. Az egyházi felkenés ez esetben az insigniasorozat átadását cezúraszerűen megszakította. I. Ottó fejét csak azután érte a szentelt olaj, miután a világi jelvényeket : a kardot, palástot, armillákat, jogart és botot átvette volt. S legvégül illesztették már felkent homlokára a koronát. Ez igazán két szertartás, egy világi s egy egyházi eredetű kontaminációja, minek kiütköző voltán az egyház, amint megfelelő hatalomra tett szert, tüstént segített is. A német formulában már első helyre került a felkenés s az egyelőre záróaktusnak maradt koronázással karöltve — mint már Schre..er kiemelte1 — egységes cselekménnyé kovácsolta 1 Die rechtliehen Grundgedanken. 105. 1.