Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

486 TÓTH ZOLTÁN. [10] jelentkező ? Mindezek feltevések, de kétségkívül nagy valószínűségkülönbséggel. S a Nagy Ottó korabeli átvétel lehetőségjellege is erősen eltolódik a valószerűség felé, ha Egbert szövegét s a németet egymás mellé tesszük. Ekkor egyszere kiderül, hogy a német szövegezőnek az ivreai formula mellett, Egbert utasítását fogalmazó munkájának egész tartama alatt kezeügyében kellett tartania. A két szöveg rokonsága s a rokonság egyedülálló volta t. i. már kétségtelen tény. Ugyancsak tény a magyar krónikában szószerint idézett Esto dominus fratrum tuorum-részlet, a Jákob-áldás, kapcsán1 (minek jelentése Béla herceget annyira felháborította), hogy Salamon koronázása, jóllehet kétségkívül német hatás alatt, de angolszász ordo szerint történt ; amiből azt hiszem, joggal következtettem az ú. n. német formulának a német gyakorlattól még ekkor, a század derekán is idegen voltára. Ezeket a szavakat t. i. a német szövegező Prospice-imája nem tartalmazza ; tehát a német formulából nem voltak átvehetők. Az angolszász jelleget ilyenformán Bartoniek is kénytelen elismerni, de az átvételt, úgy látszik, valami véletlennek tulajdonítja, mert ebből, szerinte, nem következik a német formula el nem készült volta. „Hiszen — folytatja — Szent István koronázásán bizonyára szintén német mintát követtek s itt akklamáció is volt, már pedig Egbertben ez nincs. Van ellenben a németrómai típusban. Ha tehát a németet követő magyar gyakorlatból akarnánk visszakövetkeztetni a német mintára, akkor Szent Istvánnak 1000-ben történt koronázása a németrómai típusra mutatna !" A felkiáltó jelet nem én tettem a mondat végére, de bízvást én is tehettem volna. Itt t. i. már adatbéli elsiklásra kell reámutatnom. Nem beszélve arról, hogy az akklamáció tényét az uralombaiktatás annyira magától értetődő kísérőjének kell tartanunk, hogy ez alapon semmiképen sem mernénk valamely formula ekkor vagy akkor használt voltára következtetni, az amúgyis erőtlen érv egészen megsemmisül, ha megállapítjuk, hogy az Egbert-ordónak bizony éppen úgy van akklamációs előírása, mint a németnek.2 Ismertetőm 1 M. Florianus : Fontes domestici. II. 163. 1. 2 Et dicat omnis populus tribus vicibus cum episcopis et presbyteris : Vivát rex N. in sempiternum. Tunc confirmabitur cum benedictione omnis populus et osculandum principem in sempiternum dicit. Amen. Amen. Amen. (A jumiégesi kódexben az utóbbi mondat helyett : Et veniet omnis populus ad osculandum principem sempiternum etc. áll.) Marténe : De antiquis ecclesiae ritibus. II. 599. 1.