Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

484 TÓTH ZOLTÁN. [10] ki ugyancsak egykorú forrásokból, hogy az utolsó szász s az első frank császárok országok feletti hatalmat lándzsa alakjában adtak vagy vettek át, ez volt szemükben a szuverénitás külső jele, mi döntő és világos a posteriori bizonyíték a birodalmi lándzsa elsőségének nem éppen az 1002-ik évre korlátozott volta mellett. A Thangmar-f el jegyezte tényállásnak bizonyára voltak előzményei és későbbi fejlődésfázisai is, melyeket különben nagyrészt önmagukban is ismerünk. Hogy a lándzsajelvény az első magyar királyok kezében is német hatás alatt jelenik meg, egészen kétségtelen, valamint az is, hogy a 973-i quedlinburgi követjárás után kialakult német-magyar kapcsolatok fetűnően szoros voltát történetírásunk elismerte és kifejtette ugyan, de aligha húzta alá kellő erővel.1 Messze ragadna a tárgytól, ha erre részletesen kitérnénk, de nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, mennyire rokon utakon jár és alakul a német s a fiatal magyar udvar természetrajza ebben az időben, mennyire nem üres szó a Szent István-féle „antiquos ac modernos imitantes augustos" megállapítás.2 Ebből pedig világosan következik, hogy 1 Balogh József nagyértékű korábbi dolgozatai (v. ö. Századok 1932. 156. 1. 1 jegyz.) s legutóbbi összefoglalásában (u. o. 152—168. 1.) kétségkívül bátor és új utakat jár. Az egész milieuből, különösen pedig Thietmar alább is idézett tudósításából azt olvassa ki, hogy „tervszerűen és kegyelemből" III. Ottó emelte királysággá s ,,erős közvetítéssel" ö kormányozza Magyarországot, (u. o. 164. 1.) „A magyar királyság ez attribútumok és szimbolumok" (t. i. a koronázás) erején összefonódott III. Ottó birodalmával és a Róma-eszmével. (167—8. 1.) S hogy Szent István a „pápa kezéből" de ,,a császár rendeletére" nyerte el a koronát. (166. 1.) De bár kiindulásul megemlíti, hogy a császár a német birodalmat akarta — elődeinél tudatosabban -— világbirodalommá tágítani (155. 1.) s hangsúlyozza, hogy tragikuma elsősorban korai halálában rejlett (157. 1.), még ő sem emeli ki eléggé, hogy a magyarságra egyelőre alig veszedelmes, mert nemzetekfeletti, Róma-koncepció mennyire az ifjú császár személyéhez volt kötve s az alatta külföldre plántált intézmények azonnal mennyire német színezetet ölthettek egy más szellemben gondolkozó utód korában és kezében. íme II. Konrád ellen Szent Istvánnak már fegyvert kellett fognia. Nyers fogalmazásban azt mondhatnók, hogy a keresztény és függetlenségét megőrizni képes magyar királyság aránylag nyugodt berendezhetése Szent István örökletes hatalmán és ellentmondást nem tűrő egyéniségén kívül mindenekelőtt III. Ottó személyes adottságának köszönhető. A zökkenők, az új rendnek a német elemektől való megtisztítása, rengeteg vér árán, csak Szent István halála után következett el, már szerencsére olyan időben, mikorra az Augsburg előtti egészen féktelen keleti nemzedék kihalt. A szoros német kapcsolatok legnyomatékosabb hangsúlyozása mindenesetre elemi tartozásunk á történeti igazsággal szemben. 2 Erre és némely következőkre nézve v. ö. Károlyi Emlékkönyv. 536—45. 1.