Századok – 1933

Szemle - Magyar Minerva VI. k. Ism.: Szabó István 474

474 SZEMLE. egyes mozzanatát, a telepítés helyének előkészítésétől kezdve egészen a telepítés teljes befejezéséig, oly kimerítő részletességgel, amilyenre az eddigi telepítéstörténeti kutatások során még nem akadt példa. A vonatkozó iratok alapján nemcsak a telepesek származási helyét sikerült teljes biztossággal meghatározni, hanem bőséges felvilágosítást nyújtottak azok a település összes feltételeire is. Ez a körülmény különös jelentőséget kölcsönzött ennek az egészen helyi jellegű dolgozatnak, mert hiszen tudjuk, hogy az összes kincstári telepítéseket egységes utasítások szerint bonyolították le s körülbelül ugyanazon szabályok szerint zajlottak le a magánbirtokokon történt telepítések is. így ezt a tanulmányt — mint azt bizonyos önérzettel maga a szerző is megállapítja — tipikus telepítéstörténetnek lehet tekinteni. Éppen ezért sajnálatosnak tartjuk azonban, hogy a szerző nem foglalkozott részletesebben a telepesek németországi toborzásával, illetőleg a kiküldött telepítési ágensek munkájával is. A munka eredményei között talán legértékesebb az a megállapítás, amire már mi is ismételten rámutattunk, hogy a német telepesek nem egy helyről származtak, hanem a birodalom legkülönbözőbb pontjairól szedték össze őket. Arról tehát, hogy az egyes magyarországi német telepítéseket zárt tömegeknek tekintsük s nyelvjárási alapon következtessünk származási helyükre, vagy kultúrájukra, szó sem lehet ; Sch. megállapításai szerint a kömlődi telepesek között származási helyük különbözőségére s eltérő faji tulajdonságokra visszavezethető olyan éles ellentét uralkodott, hogy az hosszú évtizedekig szinte házassági akadályt képezett közöttük. A könyv első része ,,A telepesek külső története" címmel a tulajdonképeni telepítéssel foglalkozik, míg második, nagyobbik fele ,,A telepesek belső története" cím alatt a kömlődi ós kéri németek gazdasági, jogi, népesedési, társadalmi, kulturális stb. viszonyaival foglalkozik, röviden azzal, amit „A magyar történetírás új útjai" s utána a címlapon szerző maga is, magyarul „népiségtörténet" néven foglal össze. A munkának ez utóbbi részén már inkább meglátszik, hogy töretlen utakon jár a szerző. Nagy kár, hogy kutatásai közben nem foglalkozott behatóbban Kömlőd és Kér környékének a telepítés előtti és utáni demográfiai viszonyaival ; azt hisszük, sok érdekes megállapítást tehetett volna, ha ennek a két német nyelvszigetnek a népiségtörténetét nem elkülönítve tanulmányozza, hanem vizsgálat alá vette volna azokat a hatásokat is, amelyeket a környező őslakossággal egymásra kölcsönösen gyakoroltak. Itt-ott adódnak kisebb botlások a munkában, — az csinál hibát, aki dolgozik — egészben véve azonban a magyar történetirodalom határozott nyereségeként könyvelhetjük el. l'leidell Ambrus. Levéltáraink forrásanyagáról a Magyar Minerva VI. kötete (I—II. rész. Budapest, 1932. 8°, 976 1.) értékes tájékoztatót adott a történetkutató kezébe. A kiadvány általános gyakorlati jelentőségére folyóiratmik az I. rész megjelenésekor már reámutatott (1932. 109.), most tehát, mikor a II. résszel a munka befejezetten áll előttünk, csak a levéltári tájékoztatóról, a kiadványnak a történetírást elsősorban érdekelő szerencsés újításáról óhajtunk szólni. Az újítás jelentőségének lemérésénél figyelembe kell vennünk, hogy a magyar levéltárügyben hasonló jellegű kísérlet félszázaddal ezelőtt történt, mikor Pauler Gyula az 1876. évi átszervezés előtt fennállott municípiumok (megyék, kerületek, székek, sz. kir. városok, kiváltságolt és taksás helységek) levéltárairól azok fenntartóitól jelentéseket gyűjtött össze. Ez a hivatalos adatgyűjtés a levéltárak állami védel-