Századok – 1933

Szemle - Schilling Rogér: Dunakömlőd és Németkér telepítés- és népiségtörténete. Ism.: Pleidell Ambrus 473

SZEMLE. 473 sics Gyula szintén nem a megyeházból indultak el politikai pályájukra és még sem lehetett rájuk bizonyítani, hogy ez a körülmény a legkisebb mértékben is feszélyezte volna érvényesülésüket. A 6. 1., 9. jegyzetében érthetetlen elírásból Wertheimer helyett Kónyi Manó szerepel idősebb Andrássy életírójaként. Balanyi György. Kováts Andor : Vázlatok a kecskeméti jogakadémia történetéhez. (Kl. a Kecskeméten működő egyetemes református jogakadémia százéves fennállása alkalmával kiadott ,,Almanach"-ból.) Kecskemét, év n. 8° 77 1. A szerzőt, ki jelenleg a debreceni egyetem jogi karának tanára, személyes kapcsolatok bírták tanulmánya megírására. A főiskolát, amelynek professzora, majd igazgatója volt, igazgatósága idején a megszüntetés veszélye fenyegette. Ez terelte figyelmét az iskola múltjára, melynek adatgyűjtését azonban Kecskemétről távozása miatt teljességre nem vihette. Az ünnepi alkalomból kiadott tanulmány tehát csak egy tervbe vett nagyobb mű vázlatát vagy inkább vázát adja, hiszen magáról a jogi oktatásról, főként annak szelleméről, irányáról nagyon kevés felvilágosítást nyerünk s így a jogakadémia kulturmunkájáról vázlatos kép is alig bontakozik ki. Műve hiányainak K. maga is tudatában van. Ezt nemcsak azzal jelzi, hogy megelégszik a szerény „Vázlatok" címmel, hanem határozott szavakkal is rájuk mutat ; az intézet jóakaróinak felsorolása •— amit azonban mi nem tartunk éppen fontosnak, — az akadémiai igazgató tevékenységének, a tanárok életpályájának, irodalmi működésüknek tárgyalása volna szerinte a részletes monografia tárgya. A hiányok ily objektiv felismerése, az előtanulmányok, a hagyományok és iskolai szellem ismerete K.-t a jogakadémia teljes történetének megírására kiválóan képesítik. Jóllehet a szerzőt a fent vázolt különleges okok indították az iskolatörténettel való foglalkozásra, művét példaadónak tekinthetjük ; mindenkit meggyőzhet ugyanis, hogy jogi oktatásmik történetét elsősorban jogászainknak kell megírniok. A történelmi tudományok módszerének elsajátítása azonban, melynek hiánya jelen műben is itt-ott előütközik, nélkülözhetetlen feltétel. Varga Zoltán. (Debrecen.) Schilling Rogér: Dunakömlőd és Németkér telepítés- és népiségtörténete. Budapest, 1932. 8° 179 1., 3 melléklettel. Örömmel hívjuk fel az érdeklődők figyelmét erre a munkára, amely hivatva van mintául szolgálni mindazok számára, akik a magyarországi német telepítések történetével kívánnak foglalkozni. Szülőfaluja telepítésének történetét dolgozta fel a szerző, amit a könyv elolvasása után akkor is megtudtunk volna, ha az előszóban nem is tett volna említést róla, mert csak szülőfalujáról, a saját és játszótársai őseiről írhat valaki olyan szeretettel és ragaszkodással, mint amilyet e könyvnek úgyszólván minden lapján érezni lehet, — mégis a könyvben nyoma sincs semmi elfogultságnak, semmi hibásan értelmezett lokálpatriotizmusnak. Teljes tárgyilagossággal és felkészültséggel végzett becsületes munka fekszik előttünk. Mint a magyarországi német telepítések történetének kutatói általában, Sch. is nyelvészeti szempontokból indult ki, csakhamar rá kellett azonban jönnie, hogy tisztán nyelvészeti alapon nagyon merész dolog volna a telepesek származáshelyét megállapítani. írott forrásokhoz fordult tehát. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy úgy Kömlőd, mint a szomszédságában fekvő Kér (mindkettő Tolna megyében) a tanulmányi alapnak voltak birtokai, a kincstár telepítette mind a két községet s így a telepítés aktái az Országos Levéltárban voltak megtalálhatók. Pontról-pontra nyomon tudta követni Sch. az 1785 tavaszán kezdett telepítés minden