Századok – 1933

Szemle - Thewrewk-Pallaghy Attila: Az egyedüljáró. Ism.: Balanyi György 472

472 SZEMLE. tény, hogy Mme Adam a magyarság eilen fordult, amikor pedig nálunk a francia-barát körökben semmi sem változott, — hiszen az 1889-ben a 850 tagú magyar társaság azért is ment Párisba, hogy a megingott francia rokonszenvet erősítse, — mutatja, mennyire más indokok vezették a franciákat magyar barátságukban. Ez az 1889-i kirándulás így „a francia-magyar barátság aranykorának" utolsó fellobbanása volt. Tájékoztatást kapunk könyvében e kapcsolatok irodalmi kihatásairól is. Ezek azonban jelentéktelen próbálkozások voltak, irodalmunk a francia nagyközönség előtt ezután is ismeretlen föld maradt. Hazánk divatos lett egy időre, de szellemi téren kézzelfogható eredménye nem volt a politikai hátsó gondolatokkal szervezett tüntetéseknek. Mindezek után pedig megállapítja a szerző és ebben osztjuk nézetét, hogy „a szertelen barátkozás bizonyos mértékben mindkét részről önámításon alapult, a benne résztvevők hazájuk képviselőinek tekintették magukat, holott csak honfitársaik egy-egy kis töredékét képviselték." Mindenesetre jellemző körülmény, hogy ezt a keveset is „a magyar-francia barátság aranykorának" kell nevezni. Bizonyára egyéb jelentős történelmi kapcsolatainkra is gondol, amikor a mai helyzetre célozva azt mondja: „És mégis a régi vonzalom tüzét csak hamu takarja el, jöhet kedvező szél és újra lobban a szunnyadó parázs". Elismerést parancsol az a minden részletre kiterjedő gond és alaposság, amellyel L. a kérdést feldolgozta. Felkutatta tárgykörének minden vonatkozását sajtóban, irodalomban, művészetben. Ez megnövelte munkája terjedelmét, sokszor kevésbbé fontosaknak látszó részletekkel is, de mindenesetre hívebbé tette a rajzolt képet. Szükséges volt, hogy végre összefoglaló munkát kapjunk a sokszor csak kiszakított részeiben ismert és legtöbbször túlértékelt rokonszenvtüntetésekről. Kereshetnénk a munka felépítésében összefogóbb szempontokat, egységesebb szerkezetet. Eleinte Mme Adam monográfiájának néznők és az az érzésünk, mintha kezdetben ennek is indult volna. Azonban épen Mme Adamnak a tárgyalt évtizedeken át vitt szerepével fogja össze a magyarfrancia liberális barátkozásnak epizódokból összetevődő történetét. A szerző könnyedén kezeli a tollat, könyve kellemes olvasmány. A mű végén közölt névmutató hasznos szolgálatot tesz azoknak, akik e kor történetéhez forrásmunkának fogják használni. Bariska Mihály. Thewrewk-Pallaghy Attila : Az egyediiljáró. (Ifjabb Andrássy Gyula gróf.) Budapest, 1932. 8°, 29 1. Àz eleven tollal megírt cikk eredetileg felolvasásnak készült az Országos Andrássy Emlékbizottság számára. Ez magyarázza kegyeletes hangját és minden kritikai érdességtől való tartózkodását. Tartalmilag meglepően sokat nyújt ; Andrássy életének főbb mozzanatain kívül megismerjük belőle egyéniségének fejlődését, a kül- és belpolitika alapvető kérdéseire vonatkozó felfogását, sőt nagy vonásokban tudományos és publicisztikai működését is. A tárgy természetéből és a megfelelő távlat hiányából következik, hogy a tárgyilagos értékelés helyét legtöbbször a hős feltétlen igazának bizonyítását célzó igyekvés foglalja el. Megjegyezzük hogy az ilyenféle szubjektív kitételek : . . . „sokat töprengtem", „kialakult felfogásom és meggyőződésem szerint", „nem tudok szabadulni attól a gyötrő gondolattól", „távol álljon tőlem" stb., nagyon kirínak egy komolyigényű történeti tanulmány előadásából. Amit a szerző Andrássy politikai sikertelenségének és a megyei szolgálat hiányának összefüggéséről mond, aligha lehet helytálló, mert például Apponyi Albert, Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor vagy "Wlas-