Századok – 1933

Szemle - Pozder Károly: Leiningen Westerburg Károly gróf 1848–49-i honvédtábornok életrajza. Ism.: Gyalókay Jenő 470

SZEMLE. 471 nyerése jelentősen keresztezné a németek hatalmi törekvéseit. Arra törekedett tehát, hogy a franciákkal rokonszenvező függetlenségi pártiakat a hivatalos Magyarország németbarát politikájának gyengítésére bírja és egyben otthon maga köré gyűjtötte szalonjában és folyóiratában azokat a liberális francia írókat és politikusokat, akikkel súlyt adhatott a magyar-francia barátságnak. E barátság szembetűnő megnyilatkoztatására az 1879-iki szegedi árvíz után nyílt alkalom. A jótékonyság, amelyre az egész magyarság meghatottsággal gondolt, még egyelőre leplezte, hacsak félsikerrel is, a politikát. Magyarország is jótékonysági ünnepéllyel felel, amikor egy francia hajó elsülyedésével gyászbaborult tengerészcsaládokat kellett megsegíteni. Az Arrogante-ünnepélyről az itt járt franciák azzal a benyomással távoznak 1879-ben, hogy a monarchia külpolitikája sem tudja megakadályozni a francia-magyar testvériséget. Megváltozott hangulat kíséri az írók és Művészek Társaságának 1883-i párisi kirándulását. Magyarázkodásokkal indul el a 142 tagú küldöttség, amelyet azonban Páris a magyar rokonszenv hírnökeként fogad. A német sajtó támadásai folytán fokozódik az út politikai jelentősége. De míg Páris és a francia sajtó tüntet a vendéglátás nagyszerűségével, a hazai sajtó magatartása nyilvánvalóvá teszi, hogy a hivatalos Magyarország távollétében szőtt barátsági szálak nem jelentenek sokat. Az is kiviláglik, hogy a nagy francia barátság csak a magyar liberális töredéknek szól. Mégis e kirándulás hatása alatt jön el Mme Adam Magyarországra, hogy megírja a La Patrie Hongroise című könyvét. A nagy ünnepeltetésről, bár egyoldalú volt, a francia írónő azzal a benyomással tér vissza, hogy az a Hármas Szövetség bomlását jelenti. Elismervén, hogy „Mme Ádámnál nagyobb megértéssel és megbecsüléssel francia író nem közeledett a magyar néphez", részletesen taglalja a La Patrie Hongroise-t és rámutat azokra a hamis általánosításokra, amelyekbe Mme Adam egyoldalú liberális barátkozásai folytán esik. Érdeméül könyveli el, hogy Magyarország ezen a könyvön keresztül lép be a francia köztudatba mint civilizált ország. A könyvkedvezőtlen fogadtatása mégis Mme Adam magyar orientációjának végét jelenti, úgyhogy a magyar-francia liberális barátkozás legnagyobb eseményének, a Lesseps vezetésével 1885-ben Magyarországra jött 35 tagú francia küldöttség ünnepeltetésének már nem tulajdonít jelentőséget és nemsokára magyarellenes terveket sző. Az 1885-i francia látogatás szélsőségekbe csapó barátkozásaival is részletesen foglalkozik a szerző. Ebben az időben már sikerrel dolgozik Párisban a szláv és román propaganda, Pesten pedig arról írnak egyes lapok, hogy nemzetileg rokonszenvezhetünk Franciaországgal, de államilag maradjunk csak a németek oldalán. Az agyonünnepeltetés lázában a franciák nem tudnak tisztán látni és a közösnek hitt német ellenszenv alapján egyelőre erősödik bennük a politikai közeledés reménye. A szerző azon a véleményen van, hogy ,,a francia és magyar liberálisok barátkozása sohasem fonódott volna oly szorosra, ha a német néptől való félelem, az iránta érzett gyűlölet nem közelítette volna egymáshoz a két nemzet képviselőit". Ez részben igaz, de ily mereven mégsem mérnők mondani. A tény az, hogy a franciák egyedüli rugója a németek gyöngítése volt és ebben egységesek voltak, míg a magyarság sohasem fordult úgy a németség ellen (német nálunk sokszor csak osztrákot jelentett), hogy az irántuk táplált ellenszenv megmagyarázhatná Lessepsék ünnepeltetését. A magyarság rokonszenve önzetlenebb volt és minden melléktekintet nélkül is szólt a francia géniusznak, amelynek varázsa tagadhatatlanul megvolt nálunk. Maga az a