Századok – 1933

Szemle - Pozder Károly: Leiningen Westerburg Károly gróf 1848–49-i honvédtábornok életrajza. Ism.: Gyalókay Jenő 470

470 SZEMLE. De az volt Jelacsics horvát bán és Bán Mátyás szerbiai ügynök tevé­kenysége, mert azok közül az első a szerb mozgalmat a horvát moz­galommal egyesítve az udvari érdekek szolgálatába igyekezett állí­tani, míg a másik a horvát mozgalom bevonásával Szerbiát próbálta megerősíteni és az osztrákokra éppen úgy, mint a magyarokra nézve veszedelmessé tenni. A titokban űzött lázítási mozgalom már 1848. áprilisban meghozta gyümölcsét, mert a Karlócán összeült szerb nemzeti kongresszus május 13-án a Vojvodina felállítását határozta el és annak részére Baranyát, a Bácskát és a Bánátot igényelte (105. sz.). A határozat, amelynek meghozatalában a bécsi udvar híveinek és a szerbiai küldötteknek egyformán részük volt, világosan mutatta, hogy az eredmény külső beavatkozásnak volt köszönhető (110. sz.). A beavatkozás szálai a források szerint Bécsben, Zágrábban és Belgrádban futottak össze (131. sz.), honnan a mozgalom vezetői egyébként fegyveres támogatást is kértek (139. sz.). A magyar kor­mány a karlócai határozatok elutasítása (180. sz.) után a többségben levő nem-szerb lakosság védelmére szorítkozott, míg vele szemben az osztrák és szerb hatóságok a szerbiai fegyveres erővel kerestek együttműködést. Nagy várakozással tekintünk ez okmánykiadás után a szerző tollából a délvidéki szerb mozgalom egyetemes törté­netének egybeállítása elé, melyhez hosszú évtizedeken keresztül annyi értékes adalékkal szolgált. Nagy fáradsággal és szaktudással meg­alkotott munkájával így is mintaszerű útmutatást adott és nagy hiányát pótolta történetírásunknak. A legnagyobb elismerés méltán illeti meg. Horváth Jenő. Pozdet Károly: Leiningen-Westerburg Károly gróf, 1848/49-i honvédtábornok életrajza. Balassagyarmat. A szerző kiadása. 1932 8° 98 1. Mivel Magyarország kormányzója gróf Leiningen tábornok nevét adta a balassagyarmati 6. sz. kerékpáros-zászlóaljnak, szüksé­gessé vált Leiningen életrajzának megiratása, főként a zászlóalj tiszti-és altisztikara számára. P. százados vállalkozott arra a nem éppen könnyű feladatra, hogy könnyen érthetően, de a művelt közönség szellemi színvonalához is alkalmazkodva, megírja a vértanúhalált halt tábornok életének történetét. Az emelkedetthangú könyvecske álta­lábanvéve jól sikerült. Rendeltetésének megfelelően, nem lett belőle tudományos munka s így szakszeri! hadtörténelmi tanulmány se. A Leiningen-család történetét vázoló fejezet után, a tábornok szabad­ságharc előtti katonáskodásának, majd 1848/49-i szereplésének rövid leírása következik, egy-egy fontosabb hadiesemény keretében, a rácokkal vívott délvidéki harcoktól a világosi fegyverletételig. Nagyobb hibát nem találunk a könyvecskében, amely — főként a zászlóalj keretén belül — jó szolgálatot tehet, mint a hazafias nevelés egyik segédeszköze. Gyalókay Jenő. Lelkes István : A magyar-francia barátság aranykora. 1879— 1889. Fejezet a magyar liberalizmus történetéből. Budapest, 1932. Sárkány-Nyomda Részvénytársaság. 8° 322 1. A mult és jelen ellen­téteire hívja fel figyelmünket, amikor napjaink politikai adottságai között a magyar-francia barátság aranykorának történetét ígéri könyve címlapján. Mme Adam, a francia revanche-gondolat nagy hirdetője életének és irodalmi, politikai szerepének tanulmányozá­sából indul ki. Munkája itt úttörő, mert hasonló áttekintő alapos­sággal maguk a franciák sem foglalkoztak még ennek az írónőnek az értékelésével. Számunkra itt az a fontos, amit Mme Adam magyar vonatkozásairól ír. A nagy revancharde a sedani vereség után rá­eszmélt arra, hogy a politikailag megerősödött Magyarország meg-

Next

/
Thumbnails
Contents