Századok – 1933

Szemle - Rezik János: Az 1687. évben felállított eperjesi vérpad vagy az eperjesi vérfürdő. Ism.: Bruckner Győző 466

466 SZEMLE. Múzeum gyönyörű Magdolna-szobráról, mely eddig mint faplasztikánk korban legelső emléke szerepelt, K. bebizonyítja, hogy német munka és a kölni Schnütgen-gyüjteményből került Simor prímás birtokába. A XIV. század alkotásai közül eddig hat ismeretes, a mateóci feszület, a szlatvini, boldogasszony!, kassai, toporci és nagyőri Madonna. K. valamennyit beható stílkritikai vizsgálódás tárgyává teszi, melynek eredményei között legérdekesebb az, hogy erős sziléziai kapcsolatokat sikerül kimutatnia, főképp a szlatvini Madonna esetében. A XV. század első felének emlékei közül a héthársi Pietát, a toporci szép Madonnát és a podolini Katalin-szobrot mutatja be a szerző, mint előfutárait a mindenfelé meginduló hatalmas termelésnek. Németországhoz vagy Ausztriához képest ez az emlékanyag számával nem tűnik ki, itthon pedig nem nyújt módot iskolák szerinti tagozásra, mint a későbbi emlékek. K. könyve azonban nemcsak mint a továbbiak bevezetője érdemel figyelmet, hanem önmagában is jelentékeny. Divald alig negyedrészét ismerte a felsorolt emlékeknek s ezeknek időbeli beosztása is hiányzott. K. első munkájában élesszemű és tárgyilagos műtörténetírónak bizonyult, aki ezen a megkezdett úton haladva még igen sok érdekes és értékes emlékkel és adattal bővítheti ki ismereteinket. Genthon István. Rozik János: Az 1687. évben felállított eperjesi vérpad, vai;y az eperjesi vérfürdő. (Theatrum Eperiense anno 1687 erectum seu laniena Eperiensis) latinul és magyarul. Sajtó alá rendezték és fordították Gömöry János és Pogány Gusztáv. (A szlovenszkói ág. hitv. ev. egyház történeti emlékei. I. k.) Liptovsky Sv. Mikulás. A „Tranoscius" kiadásában. 1931. 8° 150 1. Két év előtt Gömöry János, az eperjesi ev. kollégium főgimnáziumának ny. igazgatója a szinyei róm. kath. templom előcsarnokában megtalálta az 1687-iki vértörvényszék egyes áldozatainak hamvait, melyeket exhumálás után impozáns ünnepélyességgel az eperjesi ev. templomban helyeztek örök nyugalomra. (Részletesen beszámol erről Gömöry J. : Karaffa áldozatainak nyugvóhelyét hol keressük ? „Ev. Könyvtár" első füzete, Eperjes 1930. Hozzászólt e kérdéshez Frenyó L. : Kiket temettünk el Karaffa áldozatai közül Eperjesen ? c. cikkében.) Az eperjesi vértanukról azóta ismételten olvashattunk kisebb-nagyobb cikkeket a szlovenszkói lapokban, különösen az ottani „Evangélikus Lap"-ban. Az érdeklődés indította Gömöryt és Pogányt, hogy közrebocsássák R.-nek emlékiratszerű latin feljegyzéseit, melyeket egyúttal a művelt közönségre való tekintettel, magyar fordításban is közöltek. A miinek több variánsa van ; Gömöryék a kiadás és fordítás alapjául az eredeti Rezik-féle fogalmazványt vették, amely a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában van. A Fábry Gergely-féle kéziratmásolat, mely 1753-ból származik és még néhány variáns jelenleg az eperjesi ev. kollégium könyvtárában van. A Fábry-másolat pótlásait a kiadók a függelékben szintén közlik. Megjegyzendő, hogy a Magazin für Geschichte, Statistik und Staatsrecht der Öst. Monarchie 1808-i évfolyamában (Göttingen) megjelent német fordítás a Fábry-másolat alapján készült. A kiadók nagy figyelemmel voltak a kollégium könyvtárán kívül feltalálható egyéb kéziratmásolatokra is és jegyzetben közlik is az egyes eltéréseket. Csak a Grabbach-féle kéziratra nem voltak tekintettel, amely a R.-féle kéziratnak nem másolata, hanem önálló átdolgozása és több lényeges eltérést tüntet fel tartalom és szöveg szempontjából egyaránt. Míg ugyanis a R.-féle kézirat, úgy látszik, beolvasztja munkájába valamelyik császári tisztnek, aki az események szemtanuja lehetett, feljegyzéseit és így a lutheranizmus-