Századok – 1933

Történeti irodalom - Ifj. Iványi-Grünwald Béla: Gr. Széchenyi István: Hitel. Ism.: Ungár László 455

TÖRTÉNETI IRODALOM. 457 súlya még így is probléma maradt és a megoldásban a Carlylei hérosz kultusz romantikus moralizáló törekvéseit igyekszik egyesíteni a 90-es években divatozó patopszichológiai iránnyal. I.-G. kutató elődeinek módszertani tévedésein okulva, igazi történeti érzékkel a Hitelt és szerzőjét korának anyagi és szellemi áramlatába állította, de ezen adottságokon túl az egyéniség mindent felolvasztó tüzét sem feledte. Világosan látta, hogy a Hitellel foglalkozó irodalom a munkát „saját korától elvonatkoztatva s gazdaságpolitikáját a gazdasági háttér felderítése nélkül vizsgálta." A kutatók előtt a kiegyezés utáni hivatalos Magyarország célkitűzései : a polgári osztály megteremtése, ipar és kereskedelem fejlesztésére irányuló törvényhozási intézkedések a mezőgazdaság nemzetpolitikai jelentőségét elhomályosították. Ezt a kormányzati programmot, ipar és kereskedelem pártolását keresték többek közt a Hitel soraiban, holott Széchenyi agrárjellegű gazdaságpolitikát sürgetett s amikor a kereskedésről szól, még akkor sem az árukereskedelmet, hanem a mezőgazdasági terményértékesítés állapotát jelöli meg ezzel. I.-G. a Hitel eddig senkitől fel nem ismert gazdaságtörténeti hátterét felfejtve, Széchenyi egész gondolatvilágát, értékrendszerét mély pszichológiai tudással építi fel előttünk. A napoleotii háborúk mezőgazdasági fellendülése nálunk is mezőgazdasági konjunktúrát hozott, a hadsereg, a bécsi piac szükséglete, a szövetségesek vásárlásai magas gabonaárakat idéztek elő. A még így is gyakori ingadozások magyarázatánál I.-G. bizonyos szempontokat követett, de eredményeit némileg módosította Belitzky János (A magyar gabonakivitel története 18G0-ig. 1932.) munkája, amely kormányintézkedések, szubszidionális gabonaszállítás és kincstári vásárlások áralakító szerepét is figyelembe veszi. Az inflációs korszakot természetszerűleg defláció követte, amely általános mezőgazdasági hitelkrizissé mélyült. A mezőgazdasági termények konjunktúrája egész Európában hosszú időre megszűnt. Gazdáink eladósodtak, az értékesítési lehetőségek, a rossz utak, közlekedési eszközök, az odesszai búza minden árat letörő áradata, a külföld magas beviteli vámjai teljesen kilátástalanná tették a küzdelmet. Az árzuhanás magyarázatánál, véleményünk szerint, nemcsak a magas vámok szerepelnek, hanem valutavédelmi és szociális szempontok is. Ismeretes ez időből a monarchia pénzügyi politikája, amely az ár alakulására döntő hatással volt. Ez történt Angliában is, ahol a font az infláció alatt értékének harminc százalékát vesztette el. A híres Buliion Report súlyos adókkal terhelte a termelő és fogyasztó rétegeket és az adóban befolyt pénz egyrészét megsemmisítve, a forgalomban maradtnak a névértékét emelte. A bankj egyek volumen j ének csökkenését a termények árzuhanása követte, úgy, hogy a bérlők termésüket felgyújtották és Angliát csak a kivándorlás, meg a szénkivitel fellendülése mentette meg a parasztforradalomtól. A védvámos politikának társadalmi háttere a parlamentek összetételében nyilvánult meg, hol a nagybirtokos