Századok – 1933
Történeti irodalom - Ifj. Iványi-Grünwald Béla: Gr. Széchenyi István: Hitel. Ism.: Ungár László 455
458 TÖRTÉNETI IRODALOM. osztály képviselői a mezőgazdaság védelmére fogtak össze. Amikor a parlament összetétele Angliában és Franciaországban megváltozott, a szabadkereskedelem elve rést ütött a vámsorompókon és bizonyos mezőgazdasági konjunktúra vált érezhetővé. Nálunk e mezőgazdasági krizis mindazon látens problémákat felszínre hozta, melyek mélyreható változásoknak lettek előidézői. A termelés főbb problémái a jobbágy-földesúri viszonyt, az állattenyésztés a közlegelők kérdését és mindezek a hitel kérdését vetették felszínre. A magyar földbirtokososztály nagy lelki átalakuláson ment keresztül a konjunktúra idején. A birtokszerző jogásztípust kapitalisztikus ízű számoló-vállalkozó szellem tölti meg, de az igazi termelő munka nagy akadálya magánjogunkban és a termelő faji sajátságaiban van. Széchenyi olyan gazdatípust óhajt, aki a világgazdaság minden jelenségére felfigyel. Állattenyésztésünk összezsugorodását a limitáció idézte elő. Igen helyesen állapítja meg I.-G., hogy Széchenyi a limitáció eltörlésével nem a szabad forgalom elvének megvalósításáért harcolt, hanem a mezőgazdasági élet szükségletéből kiindulva jutott erre az állásfoglalásra. Hasonló gondolat vezette a céhek ellen is. Az állattenyésztéssel ismét a közlegelők felosztásának kérdése függött össze szorosan. Mindez a jobbágy-földesúri kérdéshez vezetett. A jövedelmező állattenyésztés, az allodiális földek növelése — már a XVIII. században meginduló „regulációs politika" — bizonytalanná tette a jobbágy helyzetét, aki értékét vesztett gabonát termelt olyan földön, ahol a földesúr jól jövedelmező állattenyésztést űzhetett volna. A hitelről szóló fejezetet 1927-ben megjelent dolgozata alapján (Széchenyi magánhitelügyi koncepciójának szellemi és gazdasági előzményei és következményei a rendi Magyarországon 1790— —1848) fejti ki. Itt is rámutat azokra az élményi elemekre, a mágnások botrányba fúló jelzálogműveleteire, melyek Széchenyi véleményét kialakították, a hitel agrár jellegére és a hitelforrások átalakulására, hogy azután összefoglalja Széchenyi terményértékesítő programmját, amely a belső és külső piac megteremtéséhez fűződik. Az első csak hazai fogyasztó réteg kialakításával jöhet létre, ami az általános jóléttel és a paraszt sorsának előbbrevitelével függ össze. Az osztrák piac kérdésében, ellentétben a nemesség jogi érvelésével s szem előtt tartva a monarchia súlyos anyagi helyzetét, a méltányosság álláspontjára helyezkedik. A többi külföldre irányuló export megindítására társadalmi munkát sürget, szemben a lassú és évtizedekig húzódó kormányintézkedésekkel . Bevezetése második részében szerzőnk egységes értékrendszert pillant meg a Hitelben. Vizsgálja a nagy ideálista kultúráramlat, valamint az utilitarista gondolat Széchenyire gyakorolt hatását. Megállapítja, hogy nem Bentham-reminiszcenciákról van szó, hanem gondolatsorok egyenes átvételéről, mint például, a haladás racionális gondolata, a benthami dialektika; viszont ezzel szemben az organikus államszemléletnek is híve volt, amely