Századok – 1933

Történeti irodalom - Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. Ism.: Kring Miklós 451

TÖRTÉNETI IRODALOM. 453 jelentősége van a budai és a székesfehérvári jog használatának, melyet I. Károly engedélyezett. Most mindezt, valamint a kereskedelem terén az ország első városaival egyenlőkép élvezett kiváltságos helyzetüket biztosító rendelkezéseket a legünnepélyesebb formában foglalja össze Mátyás. Ez az aranybullás privilégium és a következő évben kiadott két oklevél, melyek egyike két országos vásár tartását (V. k. 155. 1.), másika a vörös pecsétviasz használatát engedélyezi Sopronnak (ugyanott 181. 1.), mintegy határpontját jelzi annak a fejlődésnek, mely Magyarország városai által elért jogi és gazdasági függetlenségnek körülbelül a legmagasabb fokáig vezet. A XV. század második felére tehát Sopron kifelé egészen zárt, a hazai viszonyokhoz képest független egységként, városként áll előttünk. A XIII. századtól a XV. századig terjedő időszak a Below-féle első városalkotmánytörténeti kornak felel meg. E korszak végétől (pontosan 1455 május 13-tól) maradtak fenn Sopronban közgyűlési jegyzőkönyvek. (II. k. 173—284. 1.) Az oklevéltárnak talán ezek a legértékesebb részei. Kisebb-nagyobb jelentőségű intézkedések hosszú sora a legszélesebb körű érdeklődésre tarthat számot. Alig van kutatási ág, mely bennük becses adatokat ne találna. Jelentőségük, természetesen, elsősorban a város történetének szempontjából nagy. Lapjain tükröződik az a sokszínű élet, mely a, határszéli fekvésénél fogva, fejlődésében annyi különleges körülmény által befolyásolt város falai közt folyt le. A középkori város joga és alkotmánya az időnként felmerült szükséghez állandóan alkalmazkodva jött létre. Sopron jogának és alkotmányának a korábbi évszázadokban kikristályosodott kereteit a mindennapi élet szabályozásra váró kérdéseiben hozott döntéseivel fokozatosan töltötte ki a városi tanács. Jegyzőkönyvei azok a források, amelyek alapján a városi alkotmány belső kiépítését, tehát a Belowféle második korszaknak történetét követhetjük nyomon. Sopron város kormányzata a polgárságnak meglehetősen szűk körére, a belvárosiakra korlátozódott. H. számításai szerint a XV. század, első harmadában Sopronnak mintegy 3500 lakosa volt s a belvárosra ebből körülbelül 550 lélek esett.1 Az utóbbiak váltakozva viselték a legfőbb tisztségeket s a tanács tagjai is elsősorban ők voltak. E patriciátus és a többi polgárok közt azonban aligha állhattak fenn óriási vagyoni különbségek. Kereskedelmük — amely nyugaton leginkább járult hatalmas városi arisztokrácia kialakulásához — jobbára a maguk termelte bor kivitelére szorítkozott. Állat- és gabonaexportjuk borkivitelüknél jelentéktelenebb volt. Az iparos lakosság szegényebb részének és az — úgy látszik — elég tekintélyes számú földmívelőrétegnek anyagi 1 Tájékoztatásul említjük meg, hogy a középkorban, Németországban kb. 50 város volt, melynek lakói száma 2000 fölé emelkedett. Köln volt a legnagyobb 30.000 lakossal. Sopronnak kb. Lipcse felelt meg. Egyébként a középkor legnagyobb városai Itáliában voltak : Firenze már a XIV. században elérte a 100.000-es számot. Propyläen-Weltg. IV. к. 344. 1.