Századok – 1933

Történeti irodalom - Horváth Constantinus: Johannis Lemovicensis (abbatis de Zirc 1208–1218) opera omnia. I–III. Ism.: Heilig Konrád 445

TÖRTÉNETI IRODALOM. 447 is, sehol sem találjuk azonban nála az átvett gondolatok elmélyítését vagy kifejtését. Nyelvének kellemes hangzású a ritmusa, a rímes prózára számtalan példát találunk nála, szinte azt lehetne mondani, hogy a rímes próza a középkorban benne érte el legmagasabb pontját ; gondolatvezetése azonban gyakran gyenge és nem elég logikus. Nagyon sok minden abból, amit mond, csak játék a szavakkal s szép nyelvezete ritkán párosul értékes tartalommal. A tudománytörténet majdnem ugyanolyan jogosan mellőzheti őt, mint a misztika története ; annál jobban érdekli azonban alakja az aszkézis és mindenekelőtt a szépirodalom történetét. Ennek megfelel műveinek olvasottsága is : csupán egy munkája örvendett nagyobb elterjedtségnek, a kormányzás tanának 20 levélben adott érdekes vázlata, Fáraó álmának és egyiptomi József álommagyarázatának novellisztikus elbeszélése keretében. H. kiadása Johannes Lemovicensis műveinek első gyűjteményes kiadása, sőt ha az előbb említett Morale somnium Pharaonis egy rossz régebbi kiadásától eltekintünk, műveinek egyáltalában első kiadása. A „De dictamine et de dictatorio syllogismorum" című munka útmutatás levelek és beszédek megszerkesztéséhez. Ez a mű sokkal jobban kiemeli a formális nyelvi szempontokat, mint bármelyik, a korabeli számos Artes dictandi közül s hangsúlyozza a világos, egyszerű felépítés szükségességét ; tárgyalása szemléltető és könnyen érthető. Keletkezése idejét a példákban említett uralkodók nevei alapján vélem meghatározhatni : a pápa Ince, a római császár ,,H.", a francia király ,,L.". Ez a három adat csak két évre vonatkozólag vág össze, tudniillik, Henrik Raspe uralkodásának idejére (1246—47) : ugyanis ekkor a pápa IV. Ince, a francia király pedig IX. Lajos. Johannes Lemovicensis legérdekesebb műve kétségtelenül a Fáraó álmáról szóló 20 levél. Ez a munka szentírási helyeknek és a XIII. században általában — nem pedig csupán a pápai kancelláriában — dívott oklevélstílus formuláinak csaknem megszakítatlan sorozata. Johannesnek itt alkalma nyílik arra, hogy navarrai Theobaldnak egész tudását bemutassa és mintegy „fejedelem-tükröt" tartson elébe. A bibliai nyelv használata oly nagymérvű e munkában, hogy egyidőben, amikor az előszót és az ajánlást nem ismerték, az exegéták pseudobiblikus iratnak tartották. Johannesnek ez a „fejedelem-tükre" nem egyedülálló ; röviddel előtte keletkeztek Viterbói Gottfried Speculum regum-a, melyet Kézai Simon is használt, és Geraldus Cantimpratensis Instructio principum-a, vele egyidőben Beauvaisi Vince IX. Lajoshoz intézett De eruditione filiorum regahum-a és Tournayi Guilbert Eruditio regum et principum-a, röviddel utána Peraudi Vilmos Regimen principum-a s Aquinói Tamás és Luccai Ptolomeus Eruditio principumai. Johannes műve nem a legmélyebb és legtudósabb ezek között, — művészi forma és szép nyelvezet szempontjából azonban föltétlenül az első helyen áll. Ebből a munkából olvasott később a nagy nyugati schisma elején Langensteini Henrik néhány fejezetet a lomha Vencel király fejére. (Mitteilungen d. öst. Inst. f. Gesch. forsch. Ergänzungsband 7. 450.1.).