Századok – 1933

Történeti irodalom - Horváth Constantinus: Johannis Lemovicensis (abbatis de Zirc 1208–1218) opera omnia. I–III. Ism.: Heilig Konrád 445

448 TÖRTÉNETI IRODALOM. A kolostori élet kérdéseivel Johannesnek több munkája is foglalkozik. Közülök a kolostori hallgatásról szóló, „De silentio religionis" című a legtudósabb és exegétikai szempontból ez jóval túlszárnyalja az átlagirodalmat. Nagyon művészi felépítésű a 15 fejezetre oszló Elucidarium religionis, mely a rendi élet kézikönyvének mondható. E mű egyes fejezetei meghatározott elv szerint ismét alcímekre tagolódnak : az első és utolsó 7 disztinkcióból, a 2—7. és 9—14. fejezetek 9—9 disztinkcióból, a nyolcadik tehát a középső fejezet pedig 10 alcímből áll, — úgyhogy e beosztás művészi palindrómot ad. Figyelemreméltó a három traktátus : De mysterio iniquitatis, De visitatione és De electione is, melyek majdnem kizárólag meghatározott szempontok szerint összeválogatott bibliai idézetekből állanak és prédikációciklusokhoz nyújtanak témákat, az utolsó kettő vizitáció, illetve választás alkalmára. Az exegétákat bizonyára érdekli, hogy Johannes használja Ezdrás 3. könyvét és a Krónikák II. könyvének egy folytatását is. Egészen bizonyos, hogy Johannes itt konkordancia segítségével dolgozott, miután azonban Hugo de St. Cher, a Pater Concordantiar um, konkordanciáját csak 1230-ban fejezte be a párisi Jakab-kolostorban, Johannes e munkája ennél szükségszerűen később keletkezett. A 118. zsoltár 176 versével, mely a héber ősszövegben 22, 8—8 versből álló részre oszlik, mely 8—8 vers viszont mindig a 22 betűs alfabetum ugyanazon betűjével kezdődik, egészen napjainkig aszketikus magyarázatok keletkezésére adott okot (v. ö. J. Schmitt : Psalm 118. Freibmg i. Br., 1901.). A keresztény ókorban Ambrosius, a középkor elején Alkuin magyarázta. Nem csoda hogy a formalisztikus, számokkal és szavakkal szívesen játszó Johannes Lemovicensis csatlakozott hozzájuk. így keletkezett legterjedelmesebb, aránylag jól sikerült munkája. Játékos modorának példájaként megemlítjük, hogy a 22 oktonáriust tárgyaló 11 fejezetét a mittere szó összetételeivel igyekszik egymással kapcsolatba hozni: praemissa, submissa, commissa, immissa, transmissa, dimissa, intromissa, intermissa, promissa, admissa, emissa. Johannesnek öt levele is fennmaradt, egyesek közülök ugyan, sajnos, csak kivonatban. Ezeket a leveleket egy Párizsban tanuló -— 1244/5-ben keletkezett Párizsban a rendnek Szent Bernát-Kollégiuma — Tamás nevű rendtársához intézte. Nem hiányzik belőlük a melegség, kedélyesség sem : a 3. levéllel küldi Tamásnak a kért csizmákat, de a levélben „papi csizmákat", intelmeket is életútjára. Az 5. levél némi elhidegülésről tanúskodik kettejük között, aminek az volt oka, hogy a kotnyeles Tamás a káptalanban egyízben kihívóan viselkedett. Johannes a bűnöst nevének egy csinos analógiájával utasítja rendre : amint a mássalhangzóra végződő Thomas név a latin deklinációban egyszerre vokális végződésűvé válik, úgy változott át Tamás is a sok „muta consonans" szerzetes egyikéből vokális ordítozóvá. Ez a hasonlat Johannes Lemovicensisre nagyon jellemző ! Apátunk a költészettel is megpróbálkozott. Legterjedelme-