Századok – 1933

Történeti irodalom - Horváth Constantinus: Johannis Lemovicensis (abbatis de Zirc 1208–1218) opera omnia. I–III. Ism.: Heilig Konrád 445

446 TÖliTÉNETI IRODALOM. pítván, hogy 1208—1218 között mint apát működött ott. Sajnos ennek a francia származású apátnak a műveiben semmi magyar vonatkozást sem találunk. Életéről is általában véve csak nagyon keveset tudunk. H. szerint, mielőtt zirci apát lett, 1206/07-ben clairvauxi prior volt. Űjabb támpontot nyújt életére vonatkozóan azután az, hogy egyik művét Theobald navarrai királynak (1234 —-1253) ajánlotta. Azt azonban, hogy Johannes 1239 körül, Theobaldnak egy keresztes hadjárata alkalmából írta volna ezt a művét, nem látom bebizonyítottnak. Az első mondat ugyanis, melyre H. hivatkozik, kétségtelenül Istenre és nem a királyra vonatkozik, a potestates aëreas debellari kifejezés pedig csak annyit jelent : az ördöggel harcolni (v. ö. a búzaszentelő áldás formulájával : aëreas conteras potestates). Johannes Lemovicensis leveleiből értesülünk egy Clairvauxból Ourscampon át Párisba való útjáról is. H. Johannes Lemovicensist Limogesi Jánosnak fordítja, szerinte tehát a név Limoges francia várossal kapcsolatos ; természetesen ezután a ,,de Launha" névvel nem tud mit kezdeni. Talán mégis helyesebb lenne nevét Launayi vagy Limousini Jánosban határozni meg ; erre számos analógiát lehetne felhozni és a kifejezések : „Johannes dictus" vagy „vocatus Lemovicensis", valamint az a körülmény, hogy a XIV. században egy biborosi pártot jelöltek meg a Lemovicenses névvel, mindenesetre emellett szólnak. Életére vonatkozólag az 1246/47 évet tartom az utolsó, némileg igazolható dátumnak. Ez a cisztercita sajátságos, kor- és rendtársai átlagán felülemelkedő egyéniség. Elsősorban teológus és ideális szerzetes, de nem nagy tudós. Ifjabb kortársának, Aquinói Tamásnak mélységéből, a két doctor universalis : Alexander de Hales és Albertus Magnus tudós nagyvonalúságából és sokoldalúságából semmit sem találunk meg benne, az általa megénekelt rendtársának, Clairvauxi Bernátnak, vagy fiatalabb kortársának Bonaventurának misztikus bensőségéből pedig csak keveset. Azonban alakja éppen ezért érdekes s nagy vesztesége lett volna a XIII. század szellemtörténetének, ha H. nem ajándékozott volna meg bennünket művei kiadásával. Johannes olyan mestere a nyelvnek, mint csak kevesen kortársai közül. Egy olyan korban, melyben a tartalom lassacskán háttérbe szorítja magát a nyelvet, megvan benne a képesség új szavakat alkotni, meglepő fordulatok, vagy az összetett szavak egyik részének megváltoztatása révén új gondolatokat találni és ezeket újból és újból megvilágítani ; olyan adomány ez, melyet minden bizonnyal délfrancia származásának köszönhet. Egy aszketikus írónál, ami Johannes elsősorban törekedett lenni, igen nagy előny ez, mert ezáltal rendkívül sok nézőpontot kap elmélkedéseihez. Ugyanakkor azonban írásaiban a nyelv formális szépségeinek a túlságos előtérbe nyomulása, sajnos, a mélyebb tartalom rovására van ; ez Johannesnek, aki közvetlenül a scholasztika fénykorát megelőzően élt, a gyenge oldala. Elég sok filozófiai terminust ismer ugyan és nyilván ismeri az éppen akkor új életre kelt Aristoteles logikai és fizikai munkáit