Századok – 1933

Történeti irodalom - Galla Ferenc: A clunyi reform hatása Magyarországon. Ism.: Deér József 437

TÖRTÉNETI IRODALOM. 441 Gelasius-féle hagyományos alapelven nyugodott : duo sunt, quibus mundus hic principaliter regitur, pontificum auctoritas et regalis potestas. A hagyományoknak és érdekeknek ez a mindkét fél részéről nagyon is érthető védelme teszi az invesztitura-harcot igazán nagyvonalú, de egyben mélyen tragikus történeti megnyilatkozássá, melyet a történetírónak megérteni kell, nem pedig elkésett pamflettistaként egyik vagy másik fél mellé odaállani. A másik oldalon tehát nem elvetemült szakadárok, nem vallástalan zsarnokok, hanem hivatásuktól ugyancsak áthatott hivő keresztények állottak, akik ugyanúgy kötelességet véltek teljesíteni, akárcsak VII. Gergely. G. nagyon leegyszerűsíti a tényleges folyamatot akkor, midőn mélyen hallgat a pápa reformpárti ellenzékéről és azokról a lépéseikről, melyeket az ő túláradó fanatizmusából csak megérteni és magyarázni, nempedig védeni lehet. A szentéletű. Damiani Péter, aki tudvalevőleg a feltétlenül reformbarát délitáliai szerzetesség aszketikus irányát képviselte a bíbornoki kollégiumban, „szent sátánnak" nevezte Hildebrandot, bizonyítékául annak, hogy voltak egyéniségének és programmjának oly vonásai, melyek még eszméinek feltétlen hiveit is elidegenítették tőle. Mint minden igazi nagy világtörténeti szereplőben, úgy Gergelyben is volt valami végzetszerűség : tudatos programmján túl mozgásba hozott oly erőket, melyek később az ő életműve ellen fordultak. Ilyen volt a szimoniákus és nős papokkal szemben a laikus tömegek forradalmasítása, mely elsőnek ütött rést az egyházi rend tekintélyén. A későbbi laikus mozgalmakra gondolva nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyház legbelsőbb problémái a pataria és a hirsaui barátok agitációja révén kerültek először az utcára. Ez a szerep ugyanúgy hozzátartozik VII. Gergely életművéhez, akárcsak egyházfegyelmező tevékenysége. A tudatos akarásnak és az öntudatlan sorsszerűségnek kettőssége együttesen teszi őt azzá, aminek Ranke nevezi : vielleicht die grösste Erscheinung der Kirchengeschichte, die es je gegeben hat. A kérdés modern világtörténeti irodalmában való járatlanság természetesen visszahat a szerzőnek tisztán magyar vonatkozású állásfoglalásaira, ha azok egyoldalúságát egymagában nem is magyarázhatja meg teljesen. G.-é is egyike azoknak a „szellemtörténeti" munkáknak, melyek sajnálatos módon nem számolnak a jelenségek összefüggésével, a történelem életszerűségével. A kereszténység a X—XI. századi nyugateurópai közösséget illetően a clunyi irányzat jellegzetes hangszerelésében nyilatkozott meg. Amint maga a kereszténység több hittételek rendszerénél, több kultikus megnyilatkozásoknál, vagy egy bizonyos „Frömmigkeitsstyl"-nél, úgy a clunyi irányzat sem korlátozható egyedül ezekre a jelenségekre. A kereszténység és annak clunyi formája egyetemes érvényű értékrendszer alapján áll, melyet a valóság egészével szemben iparkodik érvényesíteni. Az eszmék átalakító hatásával kapcsolatban így beszélhetünk clunyi egyházról, de beszélnünk kell ugyanakkor clunyi államról és társadalomról is, mint egyazon értékrendszer vetületeiről. Ilyen totalitás a nyugateurópai mozgalom, de ugyanilyen a magyar is. Európaiságát éppen az bizonyítja, hogy az élet egészével szemben állást foglal, abban megnyilatkozik. Amint nyugaton ez a szellem merész ívben emelkedik egészen a gregorianizmusig, ugyanilyen pályát fut meg minálunk is Szent István korától Kálmánig.