Századok – 1933

Történeti irodalom - Galla Ferenc: A clunyi reform hatása Magyarországon. Ism.: Deér József 437

438 TÖRTÉNETI IRODALOM. forgatható, de egészében már meghaladott álláspontot képvisel amellett az újabb irodalom mellett, melyet G. teljes mértékben figyelmen kívül hagy. Különösen érezhető a modern irodalom elhanyagolása a „clunyi irányzat keletkezése és fejlődése" című első fejezeten. Magára a mozgalom X. századi kezdeteire hiányoznak itt mindenekelőtt A. Hessel tanulmányának (Odo von Cluny und das französische Kulturproblem im früheren Mittelalter. HZ 128 (1923) 1 kk. eredményei és igen kevéssé plasztikus beállítást nyer a clunyinek az előző szerzetesi reformmozgalmakkal, így elsősorban a két Szent Benedekével való összefüggése, melyet H. von Schubert kiváló összefoglalásának (Geschichte der christlichen Kirche im Frühmittelalter. Tübingen, 1921) ismeretében Galla bizonyára megfelelően ki tudott volna domborítani. De nemcsupán a régivel való összefüggés világos ábrázolását nélkülözzük a bevezető fejezetben, hanem a mozgalomban jelentkező új tartalmak megfelelő felismerését is. G. Sackurt követi abban a nézetében, hogy a reformirányzat „kezdettől fogva megtartotta szigorúan természetfeletti színezetét s minden politikai és nemzetiségi vonatkozástól mentesen iparkodott megvalósítani törekvéseit" (29), s mint ilyent állítja szembe a nagykárolyi renováció politikai célú programmjávai. Az újabb vizsgálódások alapján tisztán látjuk ezzel szemben azt, hogy itt mindkét esetben politikummal és transzcendenciával egyaránt számolni kell, azaz egyik sem „természetfelettibb" a másiknál. Ha G. olvasta volna A. Brackmann szép cikkét (Die politische Wirkung der kluniazensischen Bewegung. HZ 139 (1928) 34 kk), aligha tette volna magáévá Sackur meghaladott és ellentmondásokkal teli véleményét. Brackmann az úgynevezett „Kaiserpolitik" kérdésével kapcsolatban meggyőzően mutat rá arra, hogy a clunyi reformirányzat kezdettől fogva, elméleti és gyakorlati megnyilatkozásaiban egyaránt politikát is képviselt. Odo apát Collationes-e, mely Galla figyelmét úgy látom elkerülte, éppenúgy mint Odilo barátjának, fleury-i Abbonak Collectio Canonum-a és Apologeticus-a (mindkettő Migne lat. 139) a világival való viszonyában az egyházi hatalom fensőbbségének elvi alapján áll. A clunyi apátok spanyol kapcsolatai sem szorítkoztak egyedül kolostorok szervezésére : Navarra és Castilia fejedelmeinek politikai tanácsadói voltak, Aragon az ő tevékenységük kapcsán lett pápai hűbér és mozgalmuk egyik oldalhajtásaként született meg az úgynevezett marseillei egyházi állam theokratikus képződménye. A clunyi irányzatban tehát in nucleo kezdettől megvolt az egyház világhatalmának erősen politikai jellegű gondolata és követelménye. A további fejlődést mármost sajátos kettősség jellemzi. Az elméleti programmtól és az óvatos megvalósítási kísérletektől egyenes út visz VII. Gergelyhez és a gregoriamzmushoz. Másrészt azonban ugyanez a clunyi szellem hívja életre az Ottók és száliak egyházpártoló buzgalmát, kelti fel bennük a vágyat, hogy a reformeszmék