Századok – 1933

Történeti irodalom - Galla Ferenc: A clunyi reform hatása Magyarországon. Ism.: Deér József 437

TÖRTÉNETI IRODALOM. 439 diadalán a maguk vallásosan felfogott minisztériumában munkálkodjanak. így III. Henrik és VII. Gergely annyira ellentétes törekvései végeredményben ugyanannak a clunyi gondolatnak gyermekei. Sackur nézetének átvétele G. részéről annál kevésbbé érthető, mivel néhány sorral alább egészséges érzékkel maga is a clunyi reform és a gregorianizmus összefüggését hangoztatja. De alaposan téved akkor, midőn azt állítja, hogy ,,a clunyi elgondolás a legtökéletesebb összhangot hirdeti az egyházi és világi hatalom között" (29) és ennek igazolására általánosságban VII. Gergely leveleire hivatkozik. Ha az invesztitúra harc korát, egyébként nagyon helyesen, bevette tárgyalásába, akkor meg kellett volna szereznie azokat az ismereteket, melyek nélkül ebben a komplikált kérdésben helyes ítéletet mondani alig lehet. Az újabb történetirodalmat azonban egyáltalán nem ismeri, sőt a régebbi alapvető művek közül még A. Hauck kissé „protestáns" színezetű de nélkülözhetetlen feldolgozásának használatát is elmulasztotta. Éppenígy figyelmen kívül hagyja G. a nagy reformpápa iránt teljes megértéssel és elismeréssel viseltető modern német és francia irodalmat : E. Caspar szép cikkét (Gregor VII. in seinen Briefen. HZ 130 (1924) 1 kk.), A. Fliehe-nek főleg az egyházi reformot tárgyaló munkáját (La réforme Grégorienne. I—II. 1924/25), W. Wühr-nek különösen az államelmélet szempontjából fontos vizsgálódásait (Studien zu Gregor VII. Kirchenreform und Weltpolitik. Freising. 1930) és К. Натре mesteri jellemzését (Deutsche Kaisergeschichte Leipzig, 19235 és Propyläen Weltgeschichte III. 384 kk., az előbbi a régi irodalmat illetőleg is tájékoztat). Ezeknek a szükséges irodalmi ismereteknek a hiányában G. műve idevágó részeiben egész természetesen az elsietettség és megalapozatlanság tüneteit árulja el. így túlságos szenvedélyességgel foglal állást IV. Henrikkel és párthíveivel szemben ; egyszerűen rágalomnak minősíti azt az állítást, mintha VII. Gergely világuralomra törekedett volna, vagy hogy a királyi jogok rovására akart tényleges hatalmat szerezni a birodalomban (98, 104). Brackmann eredményeit ismertetve rámutattam - az előbb arra, hogy a clunyi reform kezdettől fogva egy politikai gondolat, az egyház felsőbbségének jegyében állott. ЛИ. Gergely ezt az elvi alapot szélesítette ki híres 27 pontjában világi hatamat igénylő kánonjogi és politikai rendszerré. Ha a vitás értelmezésű 2. (Quod solus romanus pontifex iure dicatur universalis) és 8. pontot (Quod solus possit uti imperialibus insigniis) figyelmen kívül is hagyjuk, a többi annál világosabban beszél. A 12. (Quod illi liceat imperatores deponere) és a 27. (Quod a fidelitate iniquorum subiectos potest absolvere) pont oly jogokat igényel az egyház feje számára, melyek bajosan egyeztethetők össze a két hatalom „legtökéletesebb összhangjával." De Gergely 1081 március 15-én Hermann metzi püspökhöz írott levelében (Reg. Gregor. VIII 21, Caspar II 544 kk.) nyiltan be is ismeri világhatalmi törekvéseit : itane dignitas (sc. regia) a secularibus etiam Deum ignorantibus inventa non subiieietur ei dignitati, quam omnipotentis Dei Providentia ad honorem suum