Századok – 1933

Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A nagyszombati csata - 400

426 MARKÓ ÁRPÁD. nekilendülhet s rendetlenséget okozhat a nála szorosabb kötelékekben harcoló ellenfél soraiban, de azt sohasem lesz képes teljesen megsemmisíteni. Ebeczky és szomszédos ezredei a kurucok jobbszárnyán hátraszorították a császáriak első vonalait, de már Heister ellentámadásának nem tudtak ellenállani. A balszárnyon Ocskayék győzedelmesen aprították Heister lovasait, de nem volt elég erejük ahhoz, hogy azokat a Parna-patakon át kergessék s a gomolygó harc végén nekik kellett a harctérről elmenekülni. Említettük, hogy nem ismerjük Rákóczi eredeti haditervét. Valószínű azonban, hogy Heisteréhez hasonló, az abban az időben általánosan szokásos, többvonalú négyszögű tagozódásban akarta a csatát arcvonalban vívni. Ez pedig az adott esetben, nyilt mezőn nem lett volna célszerű. Kizárólag arcvonalból való, egyenes támadás, a hadtörténet tanúságai szerint sohasem eredményezhet olyan tiszta győzelmet, mint egy, arcban lekötéssel és halogató harccal kezdődő, átkaroló támadás. A nagyszombati csatamezőn, a térszín kedvező fekvése, a város közelsége miatt, amelynek körletén belül észrevétlenül lehetett volna csapatrészeket ide-oda tolni, megvolt a lehetősége annak, hogy Rákóczi Epaminondas leuctrai ferde arcvonalát vagy pedig Hannibal örökérvényű cannaei csoportosítását és támadási módját utánozva vezesse seregét harcba. A helyzetet tisztán látta. Heister egész serege szeme előtt fejlődött harcra, a császári marsallnak rejtett tartalékai sehol sem voltak. Ha Rákóczi Nagyszombat felől csak kisebb erőkkel támadja s lovasaival Gerencsér falu háta mögül oldalba vagy hátba támadja a császári hadtestet, akkor a nagyszombati csata másképen végződik. Hogy ezt Rákóczi elmulasztotta, annak magyarázata csakis a harcászatban való járatlansága lehetett ; ennek tulajdoníthatjuk azt, hogy a fejedelem ezeket — az általa bizonyára ismert — hadtörténeti példákat nem tudta a gyakorlatba átültetni. Az ez év júniusában vívott koroncói csatában a kuruc sereg vezetése minden vonatkozásban mintaszerű volt. A csatát ott a csapatok fegyelmetlensége és tanulatlansága miatt kellett elvesztenie. A nagyszombati csatában mindezeknek az ellenkezőjét látjuk. Fegyelmetlenségek ugyan itt is voltak (általános fosztogatás, még a csata alatt), de a csapatok minden dicséretet megérdemlő vitézséggel küzdötte. Ebben a csatában a vezetés mondott csődöt, a csata szomorú befejezését a felső és alsó vezetés terhére kell rónunk. Hogy Heister ellentámadása és Scharudi zászlóaljának