Századok – 1933

Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A nagyszombati csata - 400

A NAGYSZOMBATI CSATA. 427 árulása adta meg az utolsó lökést a kuruc sereg felbomlásához, az tagadhatatlan, és hogy Nyárády ezrede, a váratlanul, eddigi fegyvertársaitól kapott oldaltűz hatása alatt megfutamodott, az természetes. Ezért sem Nyárádyra, sem hajdúira nem dobhatunk követ. Mögöttük állott azonban érintetlenül Esze Tamás ezrede. Ez a csapat, ha jól vezetik és fegyelmezetten azonnal előretör, Nyárády visszaözönlő hajdúit felvehette és a Scharudi átpártolása által okozott rést betömhette volna. A csatavesztést azonban ezzel sem lehetett volna már megakadályozni, mert amikor Heister lovasellentámadása a kuruc harccsoport háta mögött kezdett érvényesülni, a sereg felbomlása feltartóztathatatlanná vált. Heister harcvezetéséről nincs sok mondanivalónk. Hadtestét az akkor szokásos módon állította fel a csatatéren. Támadni — mint tudjuk — nem akart s a csoportosítás, amelyben a Parna-patak — mint hátsó védővonal — előtt a támadást várta, az adott helyzetben célszerű volt. Thalynak azt az állítását,1 hogy Heister : „semmiképen sem menthető hibát követett el azáltal, hogy poggyászszekereit egész táborán végig oly botorul állította fel, hogy emiatt a hátulsó harcvonal nem tudott kellőképen működni", nem fogadhatjuk el. Először is azért, mert ez a poggyászszekérvonal, mint a Thaly által is hitelesnek elismert egykorú rajzból is kitűnik, nem az egész táboron vonult végig, hanem csupán a balszárny mögött, a harcvonalnak legfeljebb egy kis, negyedrészén. Másrészt pedig azért sem, mert a császári hadseregnek, abban az időben ez volt a sok csatában bevált és Savoyai Eugen által mindig követett csoportosítása. Ilyen alakzatban harcba szállott császári sereg sokszor győzött. Sőt közelebbről véve a példát, Heister poggyászszekerei a koroncói csatában ugyanazon a helyen voltak, mint itt, anélkül, hogy megakadályozták volna a hátulsó vonal kibontakozását. A felállításban tehát Heister nem követett el hibát s a csatavezetésben sem, mert ezredeit a küzdelem alatt feszesen tartotta kezében. Az ellentámadást pedig, épúgy mint Koroncónál, itt is kellő pillanatban, helyes harcászati érzékkel választott helyen s személyes bátorsággal vezette. Jellemének gyűlöletes, sötét oldalaitól eltekintve, tagadhatatlan, hogy Heister csaták közben élesszemű, gyors elhatározású csapatvezér volt, de a csata eredményeit 1 Nagyszombati harc, 72. 1.