Századok – 1933

Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A nagyszombati csata - 400

A NAGYSZOMBATI CSATA. 425 a csata előtti éjjel, a sereg felállítása). Csupán egy alkalommal lépett ki e tekintetben a harc alatt rezerváltságából, akkor, amikor Norwall grófot indulatos paranccsal küldte vissza a tétovázó Bercsényihez. A kuruc sereg érezte fejedelmének jelenlétét. Ez tagadhatatlan, s azt hiszem nem utolsó sorban ennek is tulajdoníthatjuk azt, hogy valamennyi csapat, de különösen a közvetlenül a fejedelem színe előtt harcoló gyalogság, vitézül verekedett. De éppen úgy, mint ahogy a csata nem teljesen az ő intenciója szerint kezdődött, Rákóczi harc közben sem tudta fővezéri gondolatait kellően érvényesíteni és a küzdelem egyes fázisaira befolyást gyakorolni. A három kuruc seregrész, azaz a két lovasszárny és a gyalogos derékhad, mindegyik parancsnokának első intézkedése szerint lépett ugyan harcba, de azután már úgyszólván minden ezred felsőbb vezetés nélkül, önállóan harcolt. A tartalék (a palotások, Esze Tamás, Bokros Pál ezredei) harcba vetésére Rákóczi csak akkor gondolt, amikor Heister ellentámadása már közvetlenül érezhetővé vált. Ahhoz, hogy ez a tartalék Heistert megállítsa, az adott helyzetben már kevés remény volt, mert ez oly közel állott a küzdő harcvonal mögött, hogy kifejlődésre sem hely, sem idő nem nyílott. A kuruc sereg már felbomló része, a tömegpánik meg nem akadályozható hatása alatt, ezt a tartalékot is okvetlenül magával rántotta volna, még akkor is, ha támad. Hogy a fejedelem példás bátorsággal és önfeláldozással vetette személyét a latba a csata legveszélyesebb percében, ez kétségkívül tiszteletreméltó és férfias jelleméhez illő elhatározás volt, de a helyzetet ez sem lett volna képes már helyrebillenteni. A visszazúduló tömeg feltétlenül magával ragadta volna őt, amint ez, 3 és % év múlva, a trencséni csatában, hasonló helyzetben megtörtént. Vay Ádám udvari marsall féltő gondoskodását tehát csak helyeselnünk kell. Bercsényinek és Esterházynak az az intézkedése, hogy lovas harcvonalukat csupán egy csatasorban állították fel — mint azt a csata leírásakor kifejtettem — szerencsétlen volt. Több harcsorban, védelemre felkészült és bőséges tüzérséggel rendelkező, reguláris császári sereg ellen, egy ilyen hajlékony vonallal eredményt nem lehet elérni. Az ilyen mozgékony, bármilyen vitéz, lovas harcvonal csupán hajlékony vesszőhöz hasonlítható, amellyel suhintani, talán ütni is lehet, de az semmiképen sem változhatik cl CScltcL alatt olyan merev, kemény doronggá, amely már nem csak ütni, de rombolni is képes. Egyvonalú lovassereg vitézül