Századok – 1933
Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A nagyszombati csata - 400
A NAGYSZOMBATI CSATA. 409 Virmond, De Vent gyalogos-, illetve gránátos-ezredek, a Schlik, Darmstadt és Montecuccoli lovasezredek a mindent elseprő kuruc rohamnak sokáig nem állhattak ellent. Heister balszárnya felbomlott s a kuruc lovasság a két császári vonal között álló társzekerekre rontott s azokat fosztogatni kezdte. Ez a majdnem minden kuruc csatában ismétlődő és meg nem akadályozható fegyelmetlenség volt az oka annak, hogy a hátraszorított német ezredek a küzdelem színhelyétől kis távolságra azután újból gyülekezni kezdtek. Körülbelül Ebeczky rohamával egyidőben, a kuruc sereg balszárnya, Esterházy lovasserege is rohamra lendült. Hogy kapott-e erre parancsot a fejedelemtől vagy sem, azt nem tudom. Tény az, hogy ez a lovashadoszlop, élén Ocskayval, szintén rohamot fúvatott és megtámadta Heister jobbszárnyát. Itt is elkeseredett viaskodás folyt, Ocskay, Andrássy, Buday, Goda, Balogh ezredei és a Bagni, Virmond, Neuburg, Wobeser gyalogos-, Cusani, La Tour, Bayreuth, La Vigne és Fels lovasezredek között, amelyben mindvégig a kurucok voltak a támadók. Ocskayék elnémították Heisternek a serege jobbszárnyán tüzelő ágyúit, a harcvonal ezen a részén tehát már csak lovasság és gyalogság harcolt egymással. E kuruc támadás legnagyobb erővel a Wobeser ezredet érte, úgyhogy annak két zászlóalja majdnem teljesen megsemmisült.1 Az első délutáni órákban, akkor, amikor a lovasküzdelem mindkét szárnyon a leghevesebben tombolt, megindult Fierville vezetésével a derékhad gyalogsága is Heister központja felé.2 (2. mozzanat.) A kuruc sereg legjobban fegyelmezett hadai, az első harc vonalban levő néhány kitűnő hajdúezred, a francia gránátosok, a fejedelem és Bercsényi udvari hadai, zárt rendben, sűrű sorokban nyomultak elő. Heister tüzérségi tüze ellen nagyon egyszerű módon védekeztek. Az ágyúk elsütése és újbóli megtöltése között, az akkori primitív eszközökkel, mindig bizonyos idő mult el s a távolság a támadó kurucok s a császári ágyútelep között alig volt 1 Bél Mátyás i. h. 3 Thaly szerint Bercsényi parancsára. — Azt hiszem, csak egyéni következtetése ez, mert sehol sem találtam nyomát annak, hogy Bercsényi vezette volna a derékhad harcát, sőt helytelen volt tőle az, mint fentebb kifejtettem, hogy eredeti helyéről, a jobbszárnyról távozott. Inkább Hengehnülíernek adok igazat, aki Rákócziról írott műve 164. oldalán Fiervillenek tulajdonítja a gyalogság harcbavetésének érdemét.
