Századok – 1933

Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 369

386 FETTICH NÁNDOR. Arne volt az első, aki a Dnepr vidékének emlékeit és ezzel együtt a „Nagy Károly-kardot" a tarsolylemezek körével (a tareali tarsolylemezzel !) kapcsolatba hozta.1 Azóta többször említették ezt (legutóbb W. Born), de a probléma taglalásába nem bocsátkoztak. A bezdédi 8. számú sírlelet tarsolyával kapcsolatban szóltam bővebben a normann kapcsolatokról. Az ott mondottakat — néhány pótlással és részletkérdések korrigálásával — kell most a tarsolylemezek körére kiszélesítenem. Ennek az erősen keleties körnek zártsága mellett a normann befolyás lehetőségének feltételezése első pillanatra merésznek tűnhet fel. Azonban, mint minden egészséges művészeti kör, ez is több komponensből tevődött össze, zártsága tehát ebben az értelemben csak látszólagos ; ez inkább az erős, egyéni stílusra vonatkozik, mely a különböző összetevők fölött uralkodik. Ez az egyéni stílus a maga frisseségével és keleties pompájával annyira szembetűnő, hogy minden más komponens szinte eltörpül mellette. A stílus perzsa eredete mindig vitán felül volt. Ebben a formájában már az arab művészetet képviseli, annak északnyugati ága, mely nyugatra (Magyarországra) kerülve elszakadt a keleti forrástól és itt (nyomtalanul ?) eltűnt. Az egységes stílus dacára is vannak a tarsolylemezek között bizonyos különbségek, melyek különböző mesterekre, vagy műhelyekre utalnak. Ezen az úton jutunk el a készítési hely meghatározásához. Egy csoportot alkotnak : a kievi kard (9. kép), a csernigovi kisebbik kürt verete (11. kép), a szolyvai tarsolylemez (5. kép) és a vârbyi szíjvég (2. kép). A technikai kivitel rokonságától eltekintve, ezeknek a különböző alakú tárgyaknak közös vonása a mintarészletek középső mezejének satírozása. A satírozás nem mereven keresztezi a mezőt, hanem mindegyik esetben elasztikusan követi a formák hajlását. Az így satírozott mező két oldalán futó sima, keskeny mező inkább a belső rész szegélyezésének látszik. Ez jellemző vonása az északi germán állat-, illetőleg szalagornamentikának, míg az ír ornamentikában, Oroszország vagy Magyarország más, egykorú emlékcsoportjaiban ismeretlen jelenség. A csernigovi nagyobbik kürt veretén nemcsak ez a jellegzetes kontúrvonal, hanem más északi germán vonások is jelentkeznek a normann befolyás jeléül. A figurális díszítmény a fafaragás áttétele fémbe : a figurák erősen kiemelkedő, de sík fölületeket alkotnak, melyeknek diszí-1 La Suède et l'Orient, 126. sk. 1.