Századok – 1933
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pöre 1
G lt. BATTHYÁNY LAJOS FŐBENJÁRÓ PÖRE. 3 terelnököt a maga hatáskörében, mivel a király külföldön lakott. Ez azonban igen kirívó sértése lett volna az udvarnak, a nádor tehát más utat választott. Szóbeli engedélyt kért V. Ferdinándtól s ez engedély alapján kinevezte még március 17-én Batthyányi. Másnap a király formálisan megerősítette a nádori kinevezést. Az eljárás törvényessége egészen kétségtelen. Más az, hogy politikai tekintetben nem volt szerencsés. A következmények megmutatták, hogy mennyire szükséges lett volna a később úgynevezett közös ügyek rendezése a minisztérium kinevezése előtt. De Batthyány remélte akkor, hogy a közös ügyeket majd elintézik az események a magyar nemzet javára. Az udvar és a konferencia tagjai ellenben nem felejtették el a nádor és Batthyány kényszerítő sürgetését, igen elméjükbe nyomták azt a vészes hamarságot. A Jellachich ellen kiadott június 10-i manifesztum történetét a magyar nemzet és államiság ellenségei kiválóan jó alkalomnak hitték Batthyány megvádolására. Károlyi könyvéből tudjuk, hogy Gáj Lajos volt az első, aki azt állította, hogy a magyar kormány egyszerűen kicsalta a felségtől a júniusi iratokat Jellachich ellen. A horvát publicistának ez a mérges kifakadása alapmotívuma lett a centralista érzelmű történetírók fejtegetéseinek egészen Friedjungig, aki nem átallotta ismételni Gájnak azt a bölcseségét, hogy Batthyány „kicsalta" az aláírást a gyönge császártól. Károlyi a kívánatos teljességgel tisztázta a június 10-i manifesztum előzményeit. Minden a maga rendén történt, a 48-as törvények ellen fellázadt bánt Innsbruckba rendelték, hogy az ugyanakkor odarendelt Batthyányval netalán megköthetné a magyar-horvát egyezséget. Batthyány a legnagyobb gyorsasággal engedelmeskedett a hívásnak, de Jellachichot nem találta Innsbruckban. A makacsul engedetlent meg kellett fenyíteni ; V. Ferdinánd csak azt írta alá, amit minisztertanácsi határozat Ferenc Károly főherceg formális beleegyezésével terjesztett elébe. Különben a június 10-i manifesztumot fegyverül Batthyány egyeneslelkű politikája ellen lényegében nem is a királyi aláírás megszerzése, hanem a manifesztum közzététele miatt használják fel. E közzétételt még Esterházy Pál és Zsedényi is elítélték, olyannyira, hogy azt nem is Batthánynak, hanem Kossuthnak tulajdonították. Emlékezeti tévedésből azt hitték, hogy a manifesztum közzététele Batthyány ígérete szerint csak 1*
