Századok – 1933
Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 369
A LEVEDIAI MAGYARSÁG A RÉGÉSZET MEGVILÁGÍTÁSÁBAN.[ 383 ismerjük. A kievi sírban lelt normann kard markolatborítása miatt is alig bizonyíthat a normann származás mellett. A normann kardokat a magyarok és más népek korán átvették s a X. századi arab érmek is arra mutatnak, hogy a sír kora a benepusztainak nagyjából megfelel. Az ezüst díszítmények készítése pedig a levediai fémművesség fejlődésének harmadik fokozatába tartozik, éppen úgy, mint a benepusztai lelet ezüst díszítményei. A két leletben nemcsak a normann tárgyak, hanem a steppei ezüst készítmények is közös származásúak. Ezeknek és a rokon leleteknek jellegzetes vonását a harmadik fejlődési fokozatba tartozó steppei és a Dnepr vidéken (a kievi normann-szláv állam területén) otthonossá vált normann kultúrelemek sajátos keveredése adja meg. Ez az archaeológiai jelenség a levediai magyarság története szempontjából nagyon jelentős. Ha a kievi sír valóban nem normann vitéz tetemét rejtette magában, akkor csak a Levedia szférájába tartozó (vagy tartozott) és a kievi állam területén megtelepedett steppei népelemek egyik előkelőségéről lehet szó, aki kétségtelenül nem egymagában, hanem a leletek tanúsága szerint egész jelentékeny népréteggel együtt — mint a levediai normann-magyar kapcsolatok intenzitásának egyik tanúbizonysága — a Dnepr vidékén visszamaradt. 4. A tarsolylemezek köre. A bőrtarsoly, amely alakra olyan, mint a hajdútarsoly, de annál kisebb, tűzcsiholóvas és -kő tartására szolgált. A nagy utakat lóháton megtevő („kalandozó") lovasnomád magyarok a tűzszerszámokra nagy gondot fordítottak ; tarsolyuk is, melyben ezeket hordták, gondos munka, melyet nemcsak belül béleltek — a bőr nyirkosságától védeni akarván a kényes tűzszerszámokat — hanem sokszor kívül is gazdagon mintázott ezüstlemezzel díszítettek ; zárószerkezettel látták azt el és hosszabb, keskeny szíjon függesztve az övön hordták.1 A tarsolylemezeknek, ezeknek a feltűnő steppeművészeti készítményeknek most nem művészettörténeti helyzetét, hanem elsősorban keletkezésük körülményeit vizsgáljuk, készítésük színhelyét keressük, hogy így a történetírás számára értékesíteni próbáljuk azokat. 1 A kenézlői honfoglaláskori temető 28. sz. sírjában vászonnal bélelt bőrtarsolyban találtam a tűzszerszámokat : Arch. Értesítő, 1931. 80. 1. 52. kép (= a sír fényképe), 54. kép (= a bőrtarsoly : 12, vászonbélése a rátapadt tűzcsiholóvassal : 11, a tűzcsiholó kő : 10, borító lemeze : 2).
