Századok – 1933
Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 369
A LEVEDIAI MAGYARSÁG A RÉGÉSZET MEGVILÁGÍTÁSÁBAN.[ 381 emelnem két darabot, az ezüstszíj véget és az emberi koponyát. A szíj vég (1. kép) tömör öntvény, anyaga finom ezüst, a felület a legnagyobb része aranyozott. Az egyik oldalt erősen stilizált griffalak, a másikat akanthus-inda díszíti. A régészeti irodalom szerint ezt a két motívumot a darab készítője az avar fémművességből kölcsönözte : ott fordulnak elő nagy számmal szíj végek, melyeknek egyik oldalát griffalak, másikat növényi inda díszíti. Egyébként a darab normann kézi munka. Erre vall a szíjvégi alakja (rövidsége, oldalainak párhuzamossága, végének lekerekítése), a szíj megerősítésének technikája (a szegfejek alatt kis ezüst lemezke), a nielló (sötét keverék-massza berakása) a fejen, combokon, leveleken és a kereten (utóbbi erősen kopott), végül a stilizálás jellege. Az egész lelet időviszonyainak szempontjából fontos, hogy a darab, különösen alsó vége, erősen kopott s azon az oldalon, ahol a szíj hozzá volt szegezve, a megerősítő szerkezet erősen megrongálódott ; a megmaradt szegek fejei szintén erősen kopottak. Tekintettel arra, hogy a szíjvég nem használati tárgy, hanem díszítmény, az ilyen mérvű kopási nyomok hosszas viselésre mutatnak ; ez a darab tehát a sírbakerülés előtt több, vagy sok évtizeddel korábban készült. A koponya — Bartucz Lajos anthropológiai vizsgálata szerint — az úgynevezett „kaukázusi mongoloid" típushoz tartozik. Jankó wich meghatározását, mely szerint „eredeti példája a IX. században napkeletről beköltözött nemzetünk testi alkotványának",1 a későbbi vizsgálatok tehát igazolták. Eontos reánk nézve, hogy a koponya 60 év körüli férfitől származik. A benepusztai lelet kiváló példája a kétféle datálás szükségességének.2 Az a körülmény, hogy a sírban lelt 30—40, érem között csupán Berengárius-érmek fordultak elő, arra vall, hogy a sír a X. század harmadik évtizedében, vagy nem sokkal azután ásatott meg.3 Miután pedig a koponya 60 év körüli emberre mutat, nyilvánvaló, hogy a Benepusztán eltemetett előkelő harcos a honfoglalással beköltözött magyarok közé tartozott, aki életének egy részét még Levediában, vagy 1 Magyar Tudós Társaság Évkönyve. II. 1834—36, 284. 1. 2 Századok, 1933. 264. 1. 3 Egészen érthetetlen Hampel datálása : ,, . . . welcher (der Grabfund) nach den beiliegenden Berengariusmünzen (840 bis 915) zu urtheilen, frühestens in den ersten Jahrzehnten des XI. Jahrhunderts unter die Erde kam . . ." A XI. század megjelölésénél hajlandó volnék sajtóhibára is gondolni, ha a táblázati összeállításban a lelet nem a XI. századi sírleletek között szerepelne ; Hampel, J. : Alterthümer d. frühen Mittelalters, Braunschweig, 1905. I. 850. 1.
