Századok – 1933
Tárca - Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1932. évi működéséről 354
Tárca. Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1932. évi működéséről. Tisztelt Közgyűlés ! Ha a Magyar Történelmi Társulat 1932. évi történetére visszatekintve, azt a kifejezést vagy jelzőt keresnők, mellyel ennek az esztendőnek jellegét közelebbről meghatározhatnók, akkor 1932-t ,,a súlyos megpróbáltatások éveként" lehetne jellemezni. A taglétszám állandó csökkenése, a társadalmi áldozatkészség megfogyatkozása, anyagi erőforrásaink kiapadása a legutóbbi évek főtitkári jelentéseiben évről-évre visszatérő szomorú ténymegállapításokként szerepeltek, melyek komoly aggodalmakkal töltötték el nemcsak a társulat vezetőségének, hanem mindazoknak a lelkét, akik előtt társulatunk ügye nem volt mellékes kérdés. A társulati életnek a főtitkári jelentésekben felpanaszolt hanyatlása azonban, mely a magyar értelmiség fokozatos és még mindig tartó leromlásának szükségképeni velejárója, nem volt különleges történelmi társulati baj. A hanyatlás — anyagi okok következtében — általános magyar kórtünet s etekintetben az elmúlt év lényeges rosszabbodást nálunk sem mutatott. De válságos helyzet elé állította társulatunkat elnökünknek, gróf Klebelsberg Kunónak 1932 október 11-én történt halála és nem sokkal utána ügyvezető alelnökünknek, Csánki Dezsőnek lemondása az ügyvezető alelnöki tisztről. Az imént elhangzott nagyszabású elnöki beszéd felment attól a kötelezettségtől, hogy -gróf Klebelsberg Kuno elnökségének tizenötesztendős korszakával a főtitkári beszámoló keretein belül, részletesen foglalkozzam. Mindamellett e jelentésnek is meg kell állapítania azt a tényt, hogy bár Klebelsberg elnöksége a magyar történelem legszomorúbb éveire esett, mégis ez a másfél évtized volt a Magyar Történelmi Társulat életében >az alkotó munka addig alig ismert fénykora. Elnökségét Ipolyi Arnold elnökségével lehetne leginkább összemérni, melyet szinten a gondolatoknak, terveknek és alkotásoknak csodálatos változatossága és bősége jellemez. Klebelsberg szeretett is hivatkozni az Ipolyi-korszakra. Ezt a nagy magyar főpapot követendő mintául tekintette nemcsak a szorosabb értelemben vett elnöki teendők végzésében, — s etekintetben elég hivatkoznunk Ipolyi és Klebelsberg elnöki megnyitó beszédeinek üres szólamoktól ment tartalmi gazdagságára, — hanem a tudósnevelésben, a
