Századok – 1933

Tárca - Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1932. évi működéséről 354

ТАКСА. tudományos munka és munkás megbecsülésében, a tudományos munka megszervezésében és általában azon tudományos szükségletek felismerésében, melyektől a magyar társadalom érdeklődésnek felébredését és állandósulását s a történelmi tudat megerősödését remélte. Ipolyihoz hasonlóan ő is az újabbkori magyar történelem mivelésére kivánt nagyobb súlyt helyezni ; de míg Ipolyi inkább a XVI—XVII. századi emlékek felkutatásának, közzétételének és feldolgozásának szükségét hirdette, sőt ebben maga járt elől jó példával, — addig Klebelsbergnek az volt a felfogása, hogy a történeti kutatást és a történeti anyag közzétételét az összeomlás évéig kell vezetni. Xagy elődjéhez hasonlóan, az 1885-i történelmi kongresszus mintájára, ő is tervezett egy magyar történelmi kongresszust a történetírással, a művészettörténettel, — melyet, mint Ipolyi is, különösen szeretett, — a történeti oktatással s a magyar levéltárüggyel kapcsolatos kérdések megvitatása végett. Mindketten kifogyhatatlanok voltak a tervek és ötletek felvetésében és fáradságot nem ismerve igyekeztek megvalósítani belőlük mindazt, amit időszerűnek vagy szükségesnek tartottak. Mindketten egész lélekkel, osztatlan érdeklődéssel és szeretettel szolgálták a társulat és általában a magyar történettudomány ügyét. Ebben rejlik sikerük kulcsa is. Tisztelt Közgyűlés ! Nem célom a párhuzamot folytatni e két kivételes nagy magyar szellem elnöki működése között. Ezek az utaláfeb^ inkább csak annak igazolására kívánnak szolgálni, hogy a társulat élete és annak fellendülése, valamint az elnök személyes érdeklődésének és aktivitásának aránya és mértéke között szoros kapcsolat van. Ezért vált Ipolyi Arnoldnak és gróf Klebelsberg Kunónak elnöksége a Magyar Történelmi Társulat virágzási korává. Azt a nagy és még ma is változatlanul fájó veszteséget, melyet gróf Klebelsbergnek szinte tragikus jellegű korai halála jelentett társulatunknak, még tetézte Csánki Dezső ügyvezető alelnöknek 1932 végén történt lemondása az ügyvezető alelnöki tisztről. Csánki Dezső 1909 óta vezette a társulat ügyeit. A társulat életében az ő személye képviselte évtizedeken át az állandóságot. Az elnökség és az igazgató választmány ismételten megváltozott és átalakult az ő oldala mellett s hosszú idő óta tulajdonképen az ő személye volt az összekötő kapocs a mult és a jelen között, hiszen 1884 január 4-e óta volt aktív tagja az igazgató választmánynak is. Ügyvezető alelnöki tisztét sohasem tekintette puszta cím- vagy rangkérdésnek, hanem olyan megtisztelő kötelességnek, melyet száz százalékig igyekezett teljesíteni. S alelnökségéről is csak azért mondott le, mert úgy vélte, hogy a száz százalékos munkateljesítéshez nem rendelkezik már többé a régi erőkkel. Mint aktív alelnök, minden munkát vállalt és semmiféle fáradságtól nem riadt vissza akkor, ha a Magyar Történelmi Társulat sorsáról vagy érdekeiről volt szó, mert magát a Társulattal mindenben azonosította. A Társulat minden ügye, a legjelentéktelenebb is, egyaránt érdekelte s ez az érdeklődés vál-23*