Századok – 1933

Szemle - Tóth László és Zambra Alajos: A Garibaldi-kiállítás leíró katalógusa. Ism.: Kastner Jenő 353

353 és mennyisége. A bányák környékén működő pénzhamisítókat meg kell fékezni. Felhagyott nemesfémbányákat újra üzembe kell hozni, terményükből a fővárosi pénzverőbe mintát kell küldeni, stb. A füzetből keveset lehet tanulni ; nyoma sem látszik annak, hogy az hosszabb rendszeres gyűjtésnek vagy komoly elgondolásnak eredménye. De amíg a nyugati kritika — főleg magyar nyelven — nem bír eljutni Törökországba, illetőleg amíg ott a levéltári munkalehetőség meg nem változik, örömmel kell fogadnunk minden csak valamelyest is felhasználható forrásanyagot. Fekete Lajos. Tóth László és Zambra Alajos: A Garibaldi-kiállítás leíró katalógusa. Budapest, 1932. 8° 164 1. Nemzeti Múzeumunk a Korvin Mátyás magyar-olasz egyesülettel karöltve Garibaldi halálának félszázados évfordulóját egy kiállítás rendezésével ünnepelte meg, melyben összegyűjtötte a magyarországi Garibaldi-kultusznak minden felkutatható emlékét. A nagy körültekintéssel összeállított és rendezett anyag zömét természetesen a levéltárainkból egybehordott kéziratos és túlnyomórészt kiadatlan okmányok, levelek tömege szolgáltatta. Épp ezáltal nyújt a kiállítás katalógusa — mely minden irat tartalmát velős kivonatban ismerteti — a Garibaldival szövetkezett olaszországi Ivossuth-emigráció jövendő történetéhez fontos vezérfonalat. Persze a tudományos értéket még növelte volna, ha egyes iratoknál az összeállítók azt is megjelölhették volna, hogy hol vannak már kiadva, de ez a füzet rendeltetését túlhaladta. Az első csoport politikai vonatkozású okmányai nagyrészt a Múzeum levéltárának Kossuth-irataiból kerültek ki, dc kiegészültek más emigráltak — Pulszky, Tiirr, Ihász, Dunyov stb. — hagyatékából is. Talán hozzá lehetett volna még venni a Múzeum 1848—49-es iratai közt és a ,,Törzsanyag"-ban e korra vonatkozó néhány okmányt, annál is inkább, mert ez alkalmat nyújtott volna 1859-i sajátkezű Cavour-levelek kiállítására (1. a Rassegna Storica del Risorgimento Italiano 1928. évfolyamának 4. füzetét). Az 1860-i magyar légióra vonatkozó okmányok zöme /is/ont a Türr-iratokból került ki. Ha ezek olyan eseményeket idéznek fel, melyek meglehetősen ismertek, a harmadik iratcsoportban Gál Sándornak Garibaldi nevének varázsával tervezett erdélyi akciójára vonatkozólag egészen ismeretlen gazdag részleteket nyerünk a kivonatolt „Emigrációs iratok"-ból. Voltakép folytatásukat képezi az 1862-i és az 1863—64-i Frigyesi-féle, Garibaldi vezénylete alatt tervezett katonai betörések anyaggyüjteménye, melyet T. a politikai iratok első csoportjához sorozott. Tartalma és vonatkozásai csak akkor válnak igazán világossá, ha ismerjük Garibaldi szándékait közvetlenül Aspromonte előtt s a Frigyesi szervezkedésének adatait kiegészítjük azokkal a nagyon érdekes okmányokkal, melyek az 1863— 64-ben Garibaldi alakja körül forrongó igen aktív olasz titkos politikára vetnek fényt. (Politica segreta italiana 1863—1870. Roma, 1891 — Mazzini és Aurelio Saffi levelei). Garibaldi rokonszenve, amint az 1864-ben a magyar inségakció alkalmával nyilatkozott meg, az 1866-i magyar légió reményei teszik teljessé a képet, míg egy külön nagy érdeklődésre számot tartó irat-csoport országos levéltárunk helytartótanácsi és kancelláriai irataiból tevődött össze, hogy az egykorú magyar Garibaldi-nyomtatványok sorával együtt nagyszerűen jellemezze Garibaldi szabadságharcának hatalmas viszhangját nálunk az önkényuralom idején. A katalógust Z. olasz fordítással látta el. Valóban, jobban a Garibaldi-évfordulót a magyar történetírás és egyben kultúrális propaganda hasznára fordítani alig lehetett volna ! Kästner Jenő (Pécs). Századok. 19.43. VII—VIII. 23