Századok – 1933

Szemle - Quellen und Studien zur Geschichte der helvetischen Kirche l. Weisz. - Refik Achmet: Osmanli devrinde Türkiye madenleri. (967–1200.) Ism.: Fekete Lajos 352

352 SZEMLE. Autin, Albert : L'Institution Chrétienne de Calvin. Les Grands Événements Littéraires. Paris, Malfère, 1929. 8°, 168 1. — Kálvin főműve, az Institutio Religionis Christianae nemcsak a református egyház teológiájának máig legklasszikusabb előterjesztése, hanem egyúttal — a szerzőtől magától készített francia fordításaiban — a francia tudományos és orátori próza első remekei is. A nagynevű és vallásfelekezetileg teljesen érdektelen Lanson szerint a legelső olyan, tisztán vallás- és erkölcsfilozófiai remekmű, ,,à quoi notre langue vulgaire ait suffi . . ." Au., a francia reformáció és Kálvin történetének érdemes újabb kutatója, ebben a kötetben a régebbi alapos munkálatok felhasználásával jó összefoglalást ad az Institutio latin és francianyelvű kiadásainak irodalom- és szövegtörténetéről s röviden, de találóan kifejti a nevezetes mű vallási és nyelvi jelentőségét és hatásait. A tárgy alapos ismerete, kortörténeti színekkel is élénkített bemutatása mellett legnagyobb érdeme a szerzőnek mintaszerű tárgyilagossága, amely még a találgatását is szinte lehetetlenné teszi annak, hogy vájjon ő maga — aki Kálvinnak, mint írónak őszinte csodálója — vallási rokonszenveivel melyik táborhoz húz. Legnagyobb hiánya viszont, hogy az Institutióból táplálkozott nagy református theológiai irodalmat és az Institutio ellen felvonult hatalmas római katholikus polémikát nagyon szűkszavúan intézi el s különösen az Institutiónak Svájcon és Franciaországon kívüli hatása — amely pedig rendkívüli volt -— már alig érdekelte. A hasznosan tájékoztató munka az Institutio történetével eddig önállóan nagyon keveset foglalkozott francia és nemfrancia tudományos irodalomban hézagpótló, bár valószínű, hogy a világhírű könyv első ós legrövidebb kiadása megjelenésének (1536) közelgető negyedik centenáriuma még behatóbb és terjedelmesebb dolgozatokat is fog e téren létrehozni. A Szenczi Molnár A. első magyar Institutiofordítása is (az 1559-i legbővebb kiadás magyarítása 1624) külön alapos tanulmányt érdemelne, mint a magyar tudományos theológiai műnyelv egyik legelső nagyszabású kísérlete. Kár, hogy Au. derék kis könyvét több értelemzavaró sajtóhiba ékteleníti (például „patriotique" e helyett : „patristique" 68. 1.). Révész Iinre (Debrecen). Refik, Alimét : Osmanli devrinde Tiirkiye madenleri (967 1200). (Törökország bányászata az Oszmán-házi szultánok korában. 1559— 1785.) Istanbul 1931. 8°. XVI + 60 1. A füzetben hatoldalas bevezetés foglalja össze az utána leközölt 73 rendeletet, melyek a címben megjelölt időben Törökország bányászatára s ezzel kapcsolatos ügyekre — pénzverés, amennyiben tudniillik a bányák a nemesfémet rendszerint fel is dolgozták, fegyverkészítés, golyóöntés — vonatkoznak. Minthogy az iratok keltük szerint harmadfél századra folynak szét, belőlük садк homályos képet lehet nyerni, annál is inkább, mert területileg viszont a birodalom egész területére szétszóródnak. Az ázsiai telepekre, amelyekben ezüstöt, rezet és vasat bányásztak, aránylag kevés irat vonatkozik ; ezek nagyobb része inkább az ázsiai és európai területen egyaránt folyó salétromtermelésről szól. Itt a bányatelepek között Novoberde, Rudnik, a boszniai Kamengrad említtetnek gyakrabban. Magyar tárgyú irat egy akad : rendelet a temesvári vüájet kádijainak aziránt, hogy a salétromgyűjtő falvak lakóit illetéktelen követelésekkel ne zaklassák, kocsijaikat (кос!) el ne szedjék (1571 március). Néhány rendelet tartalma : A bileciki bányába kirendelt gyalogosokat (pijáde) ellenkezésük dacára is el kell küldeni munkahelyükre ; gondoskodás történik ellátásukról ; megadatik az ott öntendő ágyúgolyók mérete