Századok – 1933

Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 250

254 FKTTICH NÁNDOR. vetkezik jelentőségre a nyíregyházai múzeum, mely nem annyira mennyiségre, mint minőségre rendkívül fontos leleteket őriz. Kisebb honfoglaláskori gyűjtemények vannak a következő múzeumokban (körülbelül jelentőség szerinti sorrendben) Szeged, Kecskemét, Sátoraljaújhely, Szentes, Eger, Temesvár (?), Nagyvárad (?). A hazai leletek mellett Oroszország területéről is ismerünk szép számmal idevágó anyagot. A szentpétervári Eremitage, a moszkvai Történeti Múzeum, Kiev, Charkov, Perm múzeumai nagyjelentőségű emlékeket őriznek. Az északra exportált anyagokból a svédországi leletekben maradt meg legtöbb. Szempontunkból a stockholmi múzeum gyűjteménye a legfontosabb. Rendkívüli jelentősége van a minuszinszki múzeumban őrzött, Jeniszei- és Abakan-folyók vidékéről származó anyagnak. Sajnos, ezt inkább csak fényképekről ismerem, csupán azt az aránylag kicsi anyagot volt módom eredetiben tanulmányozni, mely a helsingforsi Nemzeti Múzeumba a Tovostine-gyüjteménnyel került. Ennek a látszólag néma anyagnak a megszólaltatása tehát most a feladatunk. Az alábbiakban három részletkérdést óhajtok megvizsgálni : 1. a magyarság belsőázsiai kapcsolatainak archaeológiai nyomait, 2. a normann—magyar kapcsolatok emlékeit és ezeknek gazdaságtörténeti hátterét, végül 3. a permi kultura kérdését.1

A magyarság őshazájának fekvésére vonatkozóan a lelőhelyek aránylag igen keveset mondanak, bár más szempontból ezek is történeti tényekre vezetnek. A kialakulás körülményeire a régészeti anyag belső sajátságaiból lehet bizonyos mértékig következtetni. Ugyanis ennek az anyagnak keletkezése és a honfoglaláskori magyarság kialakulása teljesen egyidejű, egy folyamatnak eredménye s a kor viszonyai, a környezet hatásai a régészeti emlékeken bizonyos mértékig visszatükröződnek s így ezek a kialakulás egyes mozzanataira is fényt deríthetnek. A magyarság kialakulását azonban sem a korszakok sorozatából, sem pedig a környező területekből kiszakítani nem szabad. A magyarság története egy láncszem Kelet-Európa történetében ; ennek a láncszemnek csak a nagyobb összefüggésben van meg az értelme. Erre vonatkozólag legyen szabad egy példát felemlítenem. 1 Az itt közöltek egyszersmind „Ősmagyar Fémművesség" c. kéziratban lévő könyvemnek a gondolatmenetét is tartalmazzák. Munkám egész terjedelmében az Archaeologia Hungariea monografiasorozatban fog megjelenni.