Századok – 1933
Tárca - Domanovszky Sándor: Csánki Dezső † 236
Tárca. Csánki Dezső f 1857—1933. Társulatunk tagjainak sorait az utolsó egy-két év alatt megdöbbentően megritkította a kérlelhetetlen kaszás. A régi gárda kimagasló oszlopai, akik egykor Társulatunkban vezető szerepet játszottak, hagyják el bennük egykori munkahelyüket. Közöttük Csánki Dezső forrott össze legbensőbben Társulatunkkal. Ö a Klebelsberg-korszak ügyvezető alelnöke, de már azt megelőzőleg is nyolc éven át a Társulat tulajdonképeni vezetője, aki szakadatlanul fölfelé vitte azt a fejlődés eredményes útján. Mint tudós szerény ember volt, aki nagy tervekkel indult pályáján, hogy utóbb a lelkiismeretes szakkutató szigorú kötelességtudásával szűkebb korlátok közé szorítsa búvárkodásait. A renaissance és annak csodálatos kivirágzása Mátyás udvarában vonzották fogékony fiatal lelkét. Bekerülve a hivatalos életbe, az Országos Levéltárba és tudományos életünknek akkor még elég szűkre szabott és laza szervezetébe, Pesty Frigyes elgondolása szerint elvállalta a Hunyadi-kor történeti földrajzának megírását. Ehhez a munkához fűződnek nagy vívódásai. Ámbár a szellem világa vonzotta, a birtok- és a népesedéstörténet akkor még alig figyelemreméltatott nehéz munkájába sodródott bele. Aprólékos pontosságú adatközlés lett feladatává, amely nem hoz zájos sikereket, de annál idegőrlőbb. Újszerű föladatában mindjárt fölismerte annak nagy jelentőségét, de bírálóival nem tudta elfogadtatni munkatervét. Megbecsülhetetlen anyagának nagyrészét el kellett hagynia. Történeti földrajzának I. kötetében közel 800 lapon 26 megyét kellett tárgyalnia, egy-egy megyére tehát átlag csak 30 lap jutott. Néhány évvel később Körös megyéről készült székfoglalójában mutatta meg, mi mindent lehet kihozni ebből az anyagból, ha kezét a terjedelem tekintetében nem kötik meg. Azóta nagyobb gazdagsággal bontakozhatott ki ez a munka, de az igazi Csánkit tulajdonképencsakaz V. kötet tükrözi vissza, amelyben közel ezer lapon négy azóta elszakított megyének : Hunyadnak, Kolozsnak, Tordának és Küküllőnek értékben felbecsülhetetlen anyagát tette közzé. Ma, amikor szomorú viszonyaink közt a birtok- és a telepedéstörténet homloktérbe került, senki sem nélkülözheti ezt a munkát, aki ezekhez a kérdésekhez nyúl, és a „Csánki" fogalommá lett. Örökre kár, hogy a földolgozás és a publikálás megakadt, hogy a munka nem öleli föl az egész Nagy-Magyarországot.