Századok – 1933
Tárca - Domanovszky Sándor: Csánki Dezső † 236
tárca. 237 Ebben nagy része van az idegkimerülésnek és az adminisztratív teendőknek, annak a két tényezőnek, amely lelkiismeretes, munkabíró tudósainknak végzete szokott lenni. Hivatali pályáján, az Országos Levéltárban két nagy feladat megoldása fűződik nevéhez, az egyik a diplomatikai osztály szervezése, a másik, utóbb vezető állásban az új levéltár megépítése és berendezése. Megvoltak benne a megfelelő emberi tulajdonságok, hogy harmonikus együttműködésben az alkotó, szervező munkában lelje gyönyörűségét. Ezek a tulajdonságai azonban talán seholsem érvényesültek olyan zavartalanul, mint Társulatunk ügyeinek vezetésében. Szilágyi Sándor haláláig a Társulat bizalmának letéteményese, lelke, mozgató ereje volt. Elköltözése után hiányzott a szerető gonddal őrködő titkár, akinek kezében minden szál összefut. A Társulat szervezete szétesett, ami rövidesen anyagi válságra vezetett. Akkor választották meg ügyvezető alelnökké Csánki Dezsőt, akinek első eredménye a rendcsinálás volt ; a Társulatot a válságból következetes határozottsággal rövidesen kivezette. A második nagy érdeme volt Thallóczy Lajos megválasztatása elnökké. A bizalom akkor Csánki felé fordult, aki azonban kijelentette, hogy olyan férfiút kíván az elnöki székre, aki a Társulat ügyeit összeköttetései és tekintélye révén is hathatósan előbbre tudja vinni. Thallóczy elnökségével rohamosan meg is indult az emelkedés, de őt néhány év múlva elveszítettük. Akkor választotta meg Társulatunk Csánki kívánságára gróf Klebelsberg Kunót elnökké. Az új elnök a nagy gondokat levette az ügyvezető alelnök vállairól, a nagy tervek kidolgozása, a kivitelhez szükséges eszközök előteremtése az elnök hatáskörébe tolódott át, de a mindennapi élet apró-cseprő gondjai, az erők egyensúlyban tartása, a részletmunka és az óvatos körültekintés továbbra is az ügyvezető alelnök föladata maradt. Neki kellett figyelmét mindenre kiterjesztenie, mindent összehangolni és ő emelt szót, ha a tervezések és a munka ütemét a szükségesnél gyorsabbnak tartotta. Mindent a legkörültekintőbb gonddal mérlegelt, csakhogy a Társulat érdekei kárt ne szenvedjenek ; mert az volt a meggyőződése, hogy történettudományunk főkép az Akadémián és Társulatunkon nyugszik, minthogy azonban Társulatunk működése szélesebb körre terjed ki és kevésbbé megkötött, a Társulat bajai a legérzékenyebben érinthetik tudományunk sorsát is. Igy forrott össze válságos időkben aggódó szeretettel Társulatunkkal. Az ő érdeme, hogy bölcs belátással, mérséklettel, de egyben határozottsággal is 23 éven át minden belső ellentétet és viszályt el tudott hárítani a Társulatról és ezzel olyan légkört teremtett, amely a magyar históriai kutatás erőinek teljes kibontakozását engedte meg. Ez talán az az érdem, amellyel a magyar históriaírást a legnagyobb hálára kötelezte. Domanovszky Sándor.
