Századok – 1933

Szemle - Cahen Léon: Les débuts du monde contemporain. (1789–1848.) Ism.: Ungár László 234

szemle. 235 nyes, néhány közkézen forgó munkára szorítkozik, melyből a német irodalom érthető okokból teljesen hiányzik. A tanítás egyik gyakorlati követelményének óhajt megfelelni C., amidőn a társadalmi, gazdasági és nemzetiségi mozgalmakat, bár röviden, de mindenütt érinti. A franciaországi események előadásában számtalan helyen kiütközik a „hivatalos" álláspont, amely a nemzeti mult logikus, szükségszerű fejlődésének tekinti a köztársasági államformát s mint Pierre Lafue írja, ködbe burkolja azt a csodálatosan tiszta vonalvezetésű evolúciót, melyhez foghatót Európa többi népeinek történetében aligha találunk. Ebből a szemszögből tekintve lesz a francia paraszt társadalmi helyzete a legsötétebb, menthetetlenül pusztulásra ítéltek a királyság intézményei, kétszínüsködő XVI. Lajos, gőgös és intrikus Mária Antoinette, az emlékezetes aug. 4-i éjszaka az új francia társadalom felépítője s az emberi jogok deklarációjának sokszor üres verbalizmusa „89 halhatatlan princípiuma". A szerző mindezekben a Harmadik köztársaság udvari történetíróját, Aulard-t követi. Jól megvilágítja Páris szerepét a forradalmi mozgalmakban, melynek lázát a habozok az egész nemzet lázbetegségének vélik. A forradalmi korszak törvényhozói munkáját a szövegekben keresi, ami után az olvasó a legszebb eredményeket képzeli. így pl. a közoktatásügyi rendelkezések alapján fejlett iskolaügyre gondolhatnánk, holott tudjuk, hogy az még a júliusi monarchiában is a legelhanyagoltabb állapotban volt. A tanítók kiszolgált, tudatlan és durva altisztek, az iskolahelyiségek elhagyott házakban, földalatti helyiségekben, az iskolakerülők ijesztő számával. A napóleoni korszakot dicséretreméltó tárgyilagossággal foglalja össze s nagy elismeréssel adózik Károly főherceg katonai géniuszának. A bécsi kongresszushoz érve mindenképen kisebbíteni igyekszik Talleyrand szerepét anélkül, hogy állítását igazolná s az igazi mozgatókat a cárban és lord Castlereaghban, a britt kiküldöttben látja. A Restauráció történetét a reakció és parlamentarizmus küzdelmére egyszerűsíti, a vallásos megújhodásra irányuló törekvést a sötét jobboldal terhére írja, amely még (!) a jezsuiták bejövetelét is előkészítette. A kongregációk misztikus (?) szervezetéről beszél és a benső hitélet fokozására irányuló törekvés, Lamennais, Montalembert, Ozanam küzdelmei szerinte kizárólag a forradalom dezavuálását célozták. E kétségkívül helyesbítésre szoruló beállítás a Histoire de France contemporaine с. sorozat azon kötetéből származik, melyet az erősen protestáns érzelmű Samuel Charlety, a Sorbonne jelenlegi rektora írt. Az Egyesült Államok és Anglia történetéről szóló rövid fejezetek a könyv legsikerültebb részei ; ezek kitűnő angolnyelvű kézikönyvek alapján írt összefoglalások. Ungár László (Pécs).