Századok – 1933

Szemle - Cahen Léon: Les débuts du monde contemporain. (1789–1848.) Ism.: Ungár László 234

234 szemle. a terjedelmes Condorcet-életrajzok és a forradalom alatti hírlapirodalomtörténetek mellett talán kevéssé újszerű. A könyv harmadik része, az igen terjedelmes bibliográfiai összeállítás (263—337. 1.), a Condorcet-irodalom felsorolása mellett a hírlapi cikkek teljes időrendi s szaklajstromát nyújtja. Már ez utóbbi is élénken szemlélteti Condorcet tevékenységének sokrétűségét. Condorcet eszméinek s törekvéseinek analízisét a könyv második részében adja elő D. s ez a rész, mely a hírlapi cikkek anyaga alapján készült, nagy haszonnal forgatható, ha a forradalom lázában megvalósításra törő felvilágosodás szellemi tartalmával és törekvéseivel akarunk megismerkedni. Az alkotmány s a törvényhozás, a pénzügyek, az egyházi kérdések, közgazdaság stb. problémái mellett főleg a kultúrpolitika az, mellyel a nagy ideológus oly szeretettel foglalkozott hírlapi cikkeiben. A kérdések aktualitása s a közvélemény döntő szerepe sok esetben hírlapi vitákra s ellenvéleményekre vezetett s így talán az 1790-es években első ízben vagyunk tanúi annak, hogyan akartak döntő kérdéseket megoldani a felvilágosodás szellemében a közvélemény erőinek igénybevételével. A közvélemény történeti erejét a racionalizmusból táplálkozó felvilágosodás korán észrevette, de a francia forradalom adta meg először a reális lehetőségét annak, hogy elmélet a valósággá átalakuljon. Ezért érdekes minden oly kutatás, mely e kor hírlaptörténetével foglalkozik s ezért érdekes Condorcet publicisztikai pályája is. A felvilágosodás eszméinek a közvélemény által való megvalósításának tartalma és eszközei előtűnnek a könyvből (egyes esetekben nagyon is igazolva a Tönnies-féle tételt : a társadalom bizonyos racionalista fokozatában a közvélemény szinte a vallás határozottságával lép fel s a tőle képviselt etikának a problémák minden területén kifejezést akar adni) ; ám sajnálattal nélkülözzük annak a fejtegetését, hogy vájjon mi volt Condorcetnek s kortársainak felfogása a közvélemény történeti erejéről ? Hogy e probléma kutatása a történetíró szempontjából milyen jelentős eredményre vezet, az kiderül, ha például R. Fiad szisztematikus munkáját elolvassuk (Der Begriff der öffentlichen Meinung bei Stein, Arndt und Humboldt, Berlin und Leipzig, 1929.) A francia és a német politikai fogalomalkotás egyik jellemző eltérője kétségkívül az, hogy míg az előbbinél a forradalomban is kifejezett felvilágosodás politikai eszmetartalma nagy mértékben tovább él, addig a német fejlődés csírái inkább a romantika korába esnek. A párt alakulás s a közvélemény szerepének tudatosságában a XIX. század eleje a döntő, német területen s általában Középeurópában. Ám francia földön (az ellenforradalmi gondolat teljes szociologiai gyökértelensége miatt) a további fejlődés nem érthető meg a forradalom gondolatvilágának ismerete nélkül. Ezért hasznos mind az, amit D. könyvéből egy oly típus jelenségnél, mint Condorcet megismerünk s ezért sajnálatos, hogy más problematika és más célkitűzés miatt a szerző egyes fontos kérdéseket nem vont kutatása körébe. Ifj. Iványi-Grünwald Béla. Calieii, Léon: Les débuts du monde contemporain. (1789—1848.) Paris. Librairie Félix Alcan. 1932. 8° 460 1. A szerző, aki a tanítóképezdei tanárképző főiskola professzora, az előírt tananyaghoz s annak menetéhez szabta könyvét, Éppen ezért hazánk története mind a politikai, mind a szellemi mozgalmak vázolásánál teljesen hiányzik. A francia közoktatásügyi kormány mereven ragaszkodik ahhoz az avult felfogáshoz, mely szerint Európa története a Nyugat története. A tantervi utasítást szem előtt tartva, а nemzeti történelem alkotja előadása gerincét. Bibliográfiája szegé-