Századok – 1933

Történeti irodalom - Fleischer Julius: Das kunstgeschichtliche Material der geheimen Kammerzahlamtsbücher in den staatlichen Archiven Wiens von 1705 bis 1790. Ism.: Pigler Andor 214

történeti irodalom. 217 sokkal később eltávolított főoltárát, valamint orgonakarzatát. Ezeket az adatokat, éppen F. kutatásai alapján, már Schoen Arnold is felhasználta A budapesti Központi Városházáról írott monográfiájában (1930., 114. 1.). A budai vár építkezéseivel kapcsolatban egyetlen új adat sem került most felszínre ; nyilvánvaló, hogy a költségeket nem az uralkodó magánpénztárából, hanem állami alapokból fedezték. Csak a várkert akkori kiképzésére vonatkozólag kapunk két adatot ; a tervezés szerepe a schönbrunni park felügyelőjének, A. v. Steckhovennak jutott, míg a kivitelezést G. Tille budai udvari kertész végezte. A titkos kamarai számadáskönyvek egyéb budai adatai a várbeli vízvezeték építésére vonatkoznak ; részünkről is valószínűnek tartjuk Fleischernek azt a feltevését, hogy a közelebbről nem megnevezett tervező a rendkívül sokoldalú Kempelen Farkas volt, aki előzőleg, 1772-ben már a schönbrunni park számára is épített vízvezetéket. A várkápolna számára festette J. K. Auerbach udvari arcképfestő azt a három oltárképet Szent István, Szent József és Szent Zsigmond ábrázolásával, melyekért 1767-ben vett fel 742 forintot. E képeket újabban, sajnos, eltávolították eredeti helyükről s ma a mária-remetei templomban vannak. Mária Terézia egy másik rendkívül sokat foglalkoztatott művészének, Balthasar Moll szobrásznak neve az ausztriai munkák hosszú során kívül a kismartoni kálvária-heggyel kapcsolatban is szerepel. Általában a királynő áldozatkészsége ilyen tekintetben szinte határtalan volt ; ezt bizonyítják az oltárképekkel, miseruhákkal és egyéb felszereléssel ellátott templomok, például Titelen, Munkácson, Szegeden, Huszton, Fogarason, Csíkszeredán, Szamosújvárott és Nagyágon. Két egészen új templom építtetéséről is értesülünk Szentmihályfalván és Szinf alván. A szóbanforgó számadáskönyveknek egy külön csoportja nagyrészt olyan adatokat tartalmaz, melyek Mária Terézia leányának, Mária Krisztinának és férjének, Álbert szász-tescheni hercegnek birtokain eszközölt építkezésekre és egyéb beruházásokra vonatkoznak. A főhercegi pár ingatlanainak jelentékeny része Magyarországon volt ; a legfontosabb helyek : Pozsony, Sasvár, Holies, Féltorony, Magyaróvár, Ráckeve. Ezeken a helyeken a kastélyok és templomok átépítése és új berendezése 1765-ben vette kezdetét. A művészi vezetés a már említett Hillebrandtra bízatott. Az első közlések a féltoronyi kastély átalakítására és új belső díszítésére nézve adnak rendkívül becses felvilágosításokat s ezek alapján F. már egy külön tanulmányban foglalkozott az egész kastély és az ott szereplő neves díszítő művészek alkotásainak művészettörténeti jelentőségével (Az O. M. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei V. kötet). A fennmaradt adatok olyan fontos művészek munkásságára vetnek új fényt, mint G. Leithner és J. G. Dorfmeister szobrászok és J. K. Auerbach festő, mindenekelőtt pedig A. F. Maulbertsch. Az utóbbi, a késői barokk festészetnek európai jelentőségű