Századok – 1933

Szemle - Varju Elemér: Magyar várak. Ism.: Kampis Antal 218

218 történeti irodalom. mestere, éppen a féltoronyi kastély nagytermének allegorikus mennyezetfreskójában hagyta az utókorra egyik legvonzóbb alkotását. Ilyen, az egyetemes művészettörténet szempontjából is jelentős nevek a forrásanyagnak nem magyar vonatkozású részében gyakran előfordulnak. Elég, ha az építészek közül F. v. Hohenberg, a szobrászok közül Georg Raphael és Matthäus Donner, J. В. Hagenauer, F. X. Messerschmidt, J. Ch. W. Beyer és F. A. Zauner, a festők közül pedig M. de Meytens és P. Batoni nevét ragadjuk ki. A magyar kutató munkának olyan eredményével állunk tehát szemben, mely számos magyar vonatkozásán túlmenőleg valóban nélkülözhetetlen a külföldi szakemberek részére is. Éppen ebben a körülményben üdvözöljük a magyar és külföldi tudományosság kapcsolatának egyik legszerencsésebb formáját. Annál örvendetesebb F. munkájának ez a kétirányú igazodása s a goethei elvnek — Wer vieles bringt, wird manchem etwas bringen — követése, mert tudomásunk szerint a bécsi állami levéltárakban már cseh és román részről is megindult a művészettörténeti adatgyűjtés, ez azonban kizárólag a cseh, illetve román vonatkozású anyag figyelembevételével történik. Nem hallgathatjuk el azt a másik örvendetes körülményt sem, hogy a magyar tudományos intézmény égisze alatt megindult forrásközlések kiadására külföldi cég vállalkozott, mégpedig anélkül, hogy a költségek viselésében magyar részről anyagi hozzájárulásban részesülne. Végezetül még csak ennyit : a kiadó cégről, a bécsi Krystall-Verlagról el kell ismerni, hogy a kötetet minden tekintetben példaszerű kiállításban jelentette meg. Pigler Andor. Szemle. Varjú Elemér : Magyar várak. Budapest. Műemlékek orsz. bizottsága és a Könyvbarátok szöv. kiadása. Egyetemi nyomda é. n. (1932.) album 211. 1. Művészettörténelmünknek olyan fejezetéfői szól a könyv, amely a legszorosabb összefüggésben van a politikai történet eseményeivel. Váraink szükségkép és rendeltetésszerűen politikai történelmünk mérföldkövei, de egyben maguk is műalkotások és otthonai, melegágyai a bennük élt nemzedékek műveltségének, művészetének, igényeinek, alkotásainak. V. ennek az igazán sokrétű, sok körültekintést, megosztott figyelmet igénylő területnek valóban talán egyedül hivatott ismertetője. Könyökinek általános érdekű, inkább csak a fortifikációs eszme és a hadviselés szempontjából fontos, de már e téren is túlhaladott szemszögű munkája, mely különben sem csak a magyar várakkal foglalkozott, nem indította meg a kívánatosabb serénységet a magyar várak históriájának feldolgozása terén. Halaváts Gyula ugyan készített egy nagyobb lélekzetű összefoglalást az Árpád-kor végéig épült magyar várakról, de ez kéziratban maradt (jelenleg az Akadémián) s különben sem emelkedik feladatának igazi magaslatára. Mindezzel arra akarunk mutatni, hogy annak a szerzőnek, aki e témát akarta feldolgozni, nélkülöznie kellett jóformán minden előmunkálatot. Politikai,