Századok – 1933

Történeti irodalom - Fleischer Julius: Das kunstgeschichtliche Material der geheimen Kammerzahlamtsbücher in den staatlichen Archiven Wiens von 1705 bis 1790. Ism.: Pigler Andor 214

216 történeti irodalom. örökös tartományokban, sőt néha az olasz és németalföldi tartományokban kifejtett műpártoló tevékenységre is s így nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a Habsburg-birodalom egységes szellemben fogant barokk udvari művészetéről teljes képet alkothassunk. A régi hagyományokat követő, sokfelé tekintő mecénási tevékenységnek ezek az okmányszerű emlékei rendkívül sokoldalúak ; egyesek nagyarányú építkezésekre vonatkoznak (Schönbrunn), mások a kis vidéki templomok számára küldött kegyes ajándékokat említik s éppoly pontosan tájékoztatnak a vezető udvari művészek díjazásáról, mint a mesterembereknek kifizetett munkabérekről. Az építkezések és más művészi vállalkozások ügyét pusztán ezeknek az adatoknak fonalán természetesen még így sem lehet végigkísérni, minthogy a költségek fedezésére többféle alapból folyósítottak összegeket. Hogy az egyes vállalkozások történetéről tiszta képet nyerjünk, a mozaikköveket sok helyről kell összegyűjteni, bizonyos azonban, hogy a most közölt számadáskönyvi kivonatok minden ilyen rekonstrukciós munkát igen jelentékeny mértékben megkönnvítenek. Szerencsés véletlen; hogy az udvarnak éppen XVlII. századi műpártoló tevékenységét megvilágító becses források egy ízben már osztrák részről is közöltettek. Ha az Oberstkämmereramt irataiból H. Zimmermann által kiadott művészettörténeti adattömeget („Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des Allerh. Kaiserhauses" XXIV., 1903, függelék) összevetjük F. gyűjtésével, a két anyag számos esetben érdekesen kiegészíti egymást, úgyhogy egyes ügyek több fázisát is figyelemmel lehet kísérni. Ez a körülmény is ösztönzésül szolgálhat a forráskiadás minél intenzívebb folytatására. F. a számadáskönyvi kivonatokat időrendben, betűszerinti hűséggel közli ; az egyes adatok gyors feltalálását lehetővé teszik a művész- és helynevekről készített mutatók. A szövegekben előforduló személyekről, művészeti vállalkozásokról, műalkotásokról bővebben tájékoztató, magyarázó jegyzeteket ez alkalommal, sajnos, mellőzni kellett, mert kiadói tekintetben nagy terhet jelentettek volna. Ezek helyett azonban F. a mű bevezetéséül terjedelmes művészettörténeti áttekintést írt, melynek az a kettős célja, hogy a szakembernek a közölt forrásanyag minél teljesebb és alaposabb kiaknázását lehetővé tegye, a művészettörténelem iránt érdeklődő közönségnek pedig az anyag megértését és kellő méltánylását megkönnyítse. Áttekinthetően csoportosítja itt a legtöbb figyelmet érdemlő adatokat, különválasztva a magyar vonatkozásokat az inkább általános érdeklődésre számottartó anyagból. A Pestet érintő adatok közül elsősorban az Invalidusokházára, a mai Központi Városházára vonatkozó feljegyzések érdemelnek figyelmet. A Mária Terézia-kori építkezéseket, átalakításokat a magyar udvari kamarai építőmester, F. A. Hillebrandt vezette. Ő építette az Invalidus-ház templomának nem