Századok – 1933

Történeti irodalom - Komoróczy György: Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Ism.: Szabó István 205

történeti irodalom. 211 A fölemlített példák után talán már nem kelt meglepetést, hogy K. nemcsak a forrásadatok szövegeit alakítja át, hanem esetenként arra is kész, hogy közismert társadalmi, gazdasági és jogi fogalmaknak a közismerttől eltérő egyéni értelmezést adjon. Néha alig egyebek ezek az eltérések, mint pontatlan kifejezések, de így is bántóan visszás eredményekre vezetnek. így áll elő például az olyan eredmény, mely szerint az eladás : racionális gazdálkodás (57 1.), a saját termények értékesítése : kereskedelem (101 1.) s a többtermelés azonos a fölösleg termeléssel (78.1.). Természetes továbbá, hogy ha a szerző a parasztoknak a szolgáltatások újabb, terhesebb rendjével szemben a korábbi fenn tartására irányuló törekvését már konzervativizmusnak nevezi, előáll az a különös eredmény, hogy a jobbágyfelkelések egyik főoka a parasztság konzervativizmusa volt. (117—119., 132. 1.) Majd a földközössége értelmezi akként, mintha a fordulókényszerbe tartozó föld után a birtokos a terményeket „a falu tagjaival való arányos elosztás után százalékos mértékben" kapta volna ki ! (71. 1.) Mondanunk sem kell, hogy a falusi földközösségben sem a föld közös megműveléséről (131.1.), sem a termények arányos százalékos elosztásáról nem volt szó. A szempci királyi harmincad, melyet Nádasdy a kincstárral szemben fennállott követelése fejében ennek leteltéig szedett, szintén tévesen szerepel a földesúri vámhelyek bevételei sorában, a „feudális" jövedelmek között (98—99). A jobbágytelek fogalmának félreértésére engednek következtetni az olyan megállapítások, hogy a telkes jobbágyok özvegyei csak „elvben" voltak kötelezve a szolgáltatásokra (89. 1.), hogy az elhagyott telkek nem voltak üresek, hanem azokban „más jogállású emberek", esetleg zsellérek ültek (8., 129. 1.), hogy zsellérnek jobbágytelekbe ültetése által a földesúr „megváltoztatta a falu birtoklási rendjét", (136. 1.), hogy a telkek elhelyezése a falu tagjainak „jelenlétében" történt (130. 1.), hogy „azokat hívják zselléreknek, akik saját házzal rendelkeznek és önálló szántóföldet és szőlőt művelnek, tehát nem tartoznak bele a faluközösség mezőgazdasági művelésének kereteibe." (136. 1.) Az utóbbi félreértés magyarázatára idézzük a hibásan fordított latin törvényszöveget : „Inquilini etiam in propriis domibus habitantes et aratra vei vineas proprias (tehát saját ós nem önálló s ezzel el is esik a képtelen faluközösségi elképzelés !) habentes, dicentur (t. i. megrovattassanak). Egyéni társadalom-gazdasági szemlélete indíthatta annak leszögezésére K.-t, hogy a gazdasági élet fejlődésében — szemben Th. Mayerrel — nem tudott törvényszerűséget felfedezni (4. 1.). Az ellentétet azonban már az a körülmény is jelentékenyen enyhíti, hogy maga a szerző az, aki léptennyomon törvényeket és szabályokat jelent ki s aki a külföldi írókat oly nagy előszeretettel idézgeti. (Pl. arra a nálunk általánosan ismert tényre, hogy a jobbágytelek, a sessio belsőséget és külsőséget együtt fejezett ki, öt külföldi író tanuságtételét látja szükségesnek. 128. 1.) A jogról, mint történelmi tényezőről és a jogtudományról K. általában nem sokat tart. Ismételten visszatérő kedvenc gondolata, hogy „a decretális pontok (értsd : jogszabályok) nem az életet tükrözik vissza, hanem a rendi súlyviszonyokat". (121. 1.) Kérdezhetnénk azonban, hogy a rendi súlyviszonyokban vájjon nem az élet szemlélhető-e ? A jogi fogalmak tisztázatlan viszonyaira már „műszavai" (feudális joghatalmak, megyei joghatározatok, jogforma, formális jogalkotás, az életet irányító jog fogalomértelme stb.) is mutatnak. Még inkább az olyan állítások, melyekben a zálog bérletnek (21. 1.) s „bérlés"-nek neveztetik az a viszony is, melybe Nádasdy a zalavári apátsággal mint annak commendatora jutott (22. 1.). Félreértés az az 14*