Századok – 1933

Történeti irodalom - Komoróczy György: Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Ism.: Szabó István 205

210 történeti irodalom. kalangyából csépeltek ki egy vékát és nem két vékát egy kalangyából ! Az sem lekicsinyelendő különbség, hogy a kassai köbölrendszerben a véka a XVI században nem 50, hanem 33 liter volt, egyébként, pedig Gyárfásnak megjelöletlen forrásból származó adata is ellenőrzésre szorul, mert eredménye valószerűtlen. Az említett forrásadatok eltorzításait még csak olvasási nehézségek sem menthetik, minthogy valamennyit nyomtatott munkákból merítette a szerző. Természetes ezek után, hogy a közvetlenül felhasznált, de korántsem kiaknázott levéltári anyag adatainál hasonló eltérések szintén bőven találhatók. Például meggyanúsította К. a szepetneki tiszttartót, hogy 1528-ban a termett 342 köböl gabona helyett csak 80-ról számolt el. El is csodálkozott e merészségen (9. 1.). Elégtételt kell szolgáltatnunk a tiszttartónak, mert ő nem 80 köböl búzáról, hanem gabonaeladásból befolyt 80 forintról számolt el. Lékán a tiszttartó „coquina," K. istálló építéséről beszél (64. 1.), egy másik helyen a forrás az uradalmi szántáson termett gabonát tünteti fel, ez K. „átdolgozása" után a nem uradalmi szántás eredményeként kerül elénk (81. 1.). Egy levélből, melyben a tiszttartó azt írja urának, hogy a jobbágyoktól nem kap kölcsönben gabonát, mert nekik sincs, ők is pénzen vásárolják. K. azt tárja elénk, hogy a tiszttartó gabonát adott el a jobbágyoknak (104. 1.). A dicatornak azt a kérését, parancsolja meg Nádasdy a megyének, „ut permitterent istud praesens subsidium regium mihi, servitori V-re Mg. L).° Sarwarinum percipere," K. így értelmezi : „arra kéri, tartsa méltónak kieszközölni a megyétől, hogy megengedjék az idei adót Nagyságod sárvári tiszttartójától átvenni" (46. 1.). A forrásszöveg eltorzítására azonban mégis a következő a legszélsőségesebb példa. К. a tiszttartók bírói tevékenységéről szólva megállapítja, hogy „Nádasdy szigorúan megkövetelte alkalmazottaitól, hogy ítéletmondás előtt tőle felvilágosítást kérjenek, aminthogy dános deák egy megszökött jobbágy dolgában tanácsot is kér." (34. 1.) A forrásként idézett levélben pedig János deák arról tudósítja Nádasdyt, hogy egy Kőszegen látogatóban levő jobbágyát agyonverték, a gyilkost a bíró (t. i. a város bírája) elé vitték, ez nyolc kezes ellenében elengedte, a gyilkos megszökött, a kezesek hajlandók a vérdíjat megfizetni, ő t. i. János deák azonban a gyilkos fejét követeli s kérdezi ez ügyben ura véleményét ! Jegyezzük még ide a szerző következő latin idézetét : nam quicquid Va Ma

(mihi — kimaradt) praecepit facere, sic (az eredetiben : hoc) rustici nequidem gratis, sed neque pro pecuniis laborare volunt. Nam Va Ma

ipsis colonis tant a m confidentiam dedit, ut dicunt ipsi coloni cum ea libertate uti, qua tempore divorum regum usi fuerunt." K. nyugodt lélekkel írta mellé ezt a „fordítás"-t : „Mert bármit parancsolna is nagyságod, azt a parasztok készségesen megteszik, mert oly bizalmat ébresztett nagyságod bennük maga iránt, hogy azt mondogatják : olyan a szabadságuk, mint amivel a szent királyok idejében éltek." S hozzáfűzte az „öntudathiány" és „stagnánséletszemlélet" elméletét ! (117. 1.).