Századok – 1933

Történeti irodalom - Smilauer Vl.: Vodopis starého Slovenska. Ism.: Kniezsa István 199

200 történeti irodalom. a források megnevezésével, hanem — rövidítve ugyan — idézi az oklevélnek a vízneveket tartalmazó egész szakaszát is, valamennyi topográfiai névvel együtt. Ez a vizek topográfiai meghatározása érdekében látszott fontosnak. Hogy az oklevelekben előforduló neveket nyelvtörténeti tanulmányok céljaira is fel lehessen használni, minden egyes oklevélnél meg kellett állapítani, hogy valódi vagy hamis, eredeti-e, vagy későbbi átirat s hogy megbízható-e a kiadása stb. A víznevek fejezete elé a szerző tehát egy új fejezetet tett, amely az előbb említett vízrendszerek sorrendjében az oklevelekben leírt birtoktestek határjárásával foglalkozik. Ez a fejezet a könyv legfontosabb és legterjedelmesebb része (1—286. 1.) és a víznevek — valamint minden egyéb helynév — adattárául szolgál. Mivel §m. a hellyel nagyon takarékoskodik és igen sok rövidítést alkalmaz, amelyeket csak a bevezetés (XXX—ХЕШ.) gondos áttanulmányozása után fejthetünk meg, talán nem lesz felesleges tárgyalásmódját behatóbban ismertetni. A munka I. részében (Határjárások, 1—286 1.) a számok előtt * áll. (Ebben különbözik a víznevek számozásától ; ezek puszta számmal vannak jelölve.) A birtok mai tót neve alatt található az oklevélben előforduló alak és a mai magyar név. Újabban magyarosított névnél a régi név is az 1892-es Helységnévtár alapján. A nevek után álló törtszám számlálója a jegyzőség, a nevezője pedig a község számát jelenti (erre nézve vö. IV. 4. részt 539—44. 1.). Ezt követi a részletes térkép és a könyv ábrájának száma, amelyeken a birtok fellelhető. Ez alatt következik a birtokra vonatkozó okleveles anyag közlése : Az oklevél rövid regesztája (csehül), V. alatt a kiadások, D. alatt az oklevél őrzési helye, annak a feltüntetésével, hogy eredeti-e, vagy átirat, K. alatt az oklevél kritikájára vonatkozó irodalom és végül a birtok határleírása erősen lerövidítve, de az oklevél saját szavaival (a rövidítéseket 1. XXXIII—IV.) és az összes határjelek és helynevek felsorolásával (kivéve a magyar faneveket). Az egyes nevek mellett álló a, b, с alatt idézett jegyzetek a különböző oklevélkiadások variánsait, az 1, 2, 3 alatt idézettek pedig tárgyi, különösen a helynevek topográfiájára és azok származására vonatkozó megjegyzéseket tartalmaznak. A víznevek után zárójelben tett szám а II. rész megfelelő részére utal. A P. a birtok fekvésére vonatkozó véleményeket, esetleg későbbi, 1300. utáni teljesebb birtokleírásokat tartalmazza. Ha a birtokra több okleveles adatunk van, mindegyik külön van felvéve А., В., С. stb alatt. А II. rész (287—452.1.) kizárólag csak a víznevekkel foglalkozik. Minden víznév egy három részből álló fejezetből áll : a víz régi nevei (zárójelben utalás a megfelelő birtokra), nagyobb folyóknál későbbi korú magyar, német, tót nevek is ; I. : topográfiai meghatározás és pedig A. alatt az esetleges helytelenek, B. alatt a helyes meghatározások ; II. : a víznevek etimológiája, ugyancsak A. alatt a téves, B. alatt a helyes magyarázatok. A helyes etimológiák utáni §. szám a III. rész megfelelő pontjára vonatkozik.