Századok – 1933

Történeti irodalom - Smilauer Vl.: Vodopis starého Slovenska. Ism.: Kniezsa István 199

történeti irodalom. 199 Smilauer, VI.: Vodopis starého Slovenska. (A régi Felvidék vízrajza.) Praha a Bratislava, „Ucená Spolecnost Safafíková v Bratislavé" kiadása. 1932 8a XLIII + 5641., 3' mell. Kc. 160. Magyarország történeti földrajzának irodalma egy új és minden tekintetben kiváló munkával gazdagodott. A mű a Felvidék vízrajzával foglalkozik a XIII. század végéig, tehát tárgyköre — kisebb területre korlátozva — teljesen megegyezik Ortvay Tivadarnak Magyarország régi vízrajza a XIII. századig (Budapest, 1882. I—II. kötet) c. munkájával. Ortvay műve azonban már a maga idejében sem állt a tudomány magaslatán. Fogyatékosságaira bírálója, Tagányi Károly is rámutatott (Századok XVII, 1883. 169—174), aki különösen azt kifogásolta, hogy 1. Ortvay megállt az adatok felsorolásánál, ahelyett, hogy a vizeket összefüggésükben, vízrendszerek szerint tárgyalta volna, 2. szorosan ragaszkodik az 1300. dátumhoz és még akkor sem fordul a későbbi adatok segítségéhez, amikor az 1300. előttiek a vizek meghatározására teljességgel elégtelenek és 3. nem rendelkezik a kellő nyelvészeti jártassággal, holott minden helyrajzi tanulmánynál a helyes olvasás és helyes etimológia a legelső kellék. Ezekből a fogyatkozásokból következett, hogy Ortvay az okleveles anyag jó egyharmadát nem tudta lokalizálni s a többi adatnál is igen sok tévedést követett el. Éppen ideje volna tehát a Tagányi megjelölte módon, modernebb módszerrel és szélesebb látókörrel újra átdolgozni az ötven évvel ezelőtt megjelent munkának amúgy is sok tekintetben túlhaladott eredményeit. Ezt a mindenképen szükséges revíziót végezte el §m. a Felvidékre vonatkozólag, miért is könyvét őszinte örömmel üdvözölhetjük. A „Felvidék (= Slovensko)" fogalma Sm.-nél nagyjában összeesik a Felvidék mai politikai határaival (a kárpátalji Oroszföld nélkül). Kivételt csupán a Csallóköz képez, amelyet tiszta magyar jellege miatt a szerző nem számít ide, de ezzel szemben ide sorolja az Ipoly, Sajó és Bodrog folyóknak ma is Magyarországhoz tartozó vízrendszerét. Sm. tárgyalásmódja teljesen megfelel Tagányi követelményeinek s ezért sokban eltér Ortvayétól. Természetes, hogy ezek az eltérések csak emelik a mű használhatóságát és tudományos értékét. így elsősorban az anyag elrendezése tekintetében. §m. szakít a vízneveknek betűrendben való tárgyalásával és nyugatról keletre haladva vízrendszerek szerint csoportosítja anyagát. Ez a tárgyalásmód lehetővé teszi az egész területnek rendszeres és teljes átkutatását és nagyban megkönnyíti az oklevelekben említett hely- és víznevek pontos topográfiai megállapítását. A terület 9 főrészre, vízrendszerre oszlik : 1. Morva, Duna, Dudvág, 2. Vág, 3. Nyitra és Zsitva, 4. Garam, 5. Ipoly, 6. Sajó, 7. Hernád, 8. Bodrog és 9. Poprád vízrendszere. Az egyes vízrendszerek a tizedes rendszer alapján újabb részekre tagolódnak (11., 12., 21., 22. stb.), míg az egyes vizeket (és birtokokat) az ezután álló egy- vagy kéttagú szám (211., 2112. stb.) jelöli. Sm. sokkal többet nyújt, mint amennyit a mű címe után várni lehetne. Nem elégszik meg a vizek puszta felsorolásával és